Milyen távol van a közel-keleti béke?

A jó hír, hogy egyre közelebb kerülünk az önhatalmúlag kikiáltott terrorállam teljes bukásához. A rossz hír, hogy a politikai erők átrendeződése újra előtérbe helyezi a kurdok és az Asszad által irányított szíriai rezsim, valamint az iraki kormány közötti ellentéteket. A kurdok újjáéledő önállósodási törekvései pedig az egész régióra kihatnak. Az iraki kurdok mára tervezett függetlenségi népszavazását mindenki igyekezett elgáncsolni, az Európai Unió, Törökország, Irak, Szíria, de még a kurdok legfőbb katonai szövetségese, az Egyesült Államok is. Pedig ez a referendum a jelenlegi helyzetben alig több mint az elszakadás óhajának határozottabb kinyilvánítása a világ felé. Ebben a kontextusban felfoghatjuk úgy is, mint egy üzenetet a világnak: vagyunk, sokan vagyunk, és helyet kérünk a nap alatt.

Lengenek a kurd zászlók

Az Iszlám Állam terroruralma paradox módon úgy hatott a régió politikai életére, mint aratás után a tarlóégetés: újult erővel szökkenhetnek szárba politikai, katonai és gazdasági szövetségek. A mostani függetlenségi népszavazás üzenete a regionális politika folyásával ellentétes irányba tart, és újra arra ösztönzi a kurdokat, hogy ha kell, ragadjanak fegyvert az önállóságért.

Ha a térképre nézünk, azt látjuk, hogy Szíriában és Irakban hatalmas területek felett lengeti a szél a kurd zászlókat. A kurd pesmargák űzött vadként hajtják a letűnő iszlám kalifátus harcosait. Az elmúlt hónapok katonai sikerei már-már hurráoptimista lázba hozzák az embert, de a valóság sajnos az, hogy ha az Egyesült Államok kihátrálna a kurdok mögül, az őket körülvevő országok ezt zöld jelzésnek tekintenék a katonai beavatkozásra. Paradox módon mégsem Washington, hanem Moszkva kezében lehet a béke kulcsa.

Orosz befolyás

Az orosz befolyás kicsiben a szíriai konfliktusban, nagyban az egész Közel-Keleten az amerikai befolyás ellensúlyaként jelentkezik. Leginkább Szíriában és Iránban érezhető közvetlenül, de az orosz medve gazdasági fronton még messzebb hatol a régió politikai dzsungelébe.

A szíriai kurdok szerveződése, az Észak-szíriai Demokratikus Föderáció, más néven Rojava ugyanis jogilag és de facto is lázadónak tekinthető, szeparatistának egy nemzetközileg elismert országban. Az Asszad-kormány és szövetségese, az Orosz Föderáció ezt érezteti is, már több incidens is történt, annak ellenére, hogy a Rojava nyugati szövetségesei, amerikai és francia különleges erők is jelen vannak. Az amerikai–orosz feszültséget csak részben enyhítik Donald Trump kijelentései, hogy ha legyőzik az Iszlám Államot, az USA kivonul a Közel-Keletről.

Olajbiznisz

A kurdok szíriai pozíciója tehát ugyanolyan ingatag, mint az iraki. A bagdadi kormány és Erbil (az iraki kurd autonóm terület kvázi fővárosa) között a viszony már évek óta feszült az olaj miatt. Az iraki Kurdisztán alatt található az ország olajtartalékának több mint 40 százaléka. Az olaj az iraki Kirkukból vezetéken csordogál a törökországi Ceyhanba, onnan jut el az európai és orosz piacokra. Hogy pozícióit megerősítse, az iraki kurd vezetés szerződés aláírására készül a Rosznyeft orosz céggel napi 700 000 hordó olaj szállításáról. Amíg a Rosznyeft Észak-Irakban erősítené pozícióit, ugyanezt a Lukoil és a Gazprom délen már évek óta teszi. Ám 2013-ban a Gazprom és a bagdadi kormány között is feszült lett a viszony, amikor a korábban Irak déli régióiban koncessziós szerződést aláíró vállalat a kurdokkal is tárgyalni kezdett.

A török, az iraki és az iráni külügyminiszter New Yorkban kampányol a kurd függetlenség ellen, az Iszlám Állam megmaradt 15 000 harcosa pedig az utolsó nagy csatára készül. A közel-keleti béke felett továbbra is Damoklesz kardja függ.

Ryšavý Pál