Milyen is legyen az elnök?

 

A miénk meg az, hogy most már az államiság szétverésével vádolják egymást a politikusok, ami, ugye, elsősorban arról szól, hogy néhányan bizony önmagukat keverik össze az állammal. A közszolga szerepe mintha nem is létezne, hiszen aki a köztársasági elnököt támadja, nem a közszolgát, hanem az államot magát... No jó, hagyjuk, az csak paranoia. Inkább írjuk le, menynyire egészséges egy társadalom szempontjából, ha annak legmagasabb rangú tisztségviselőit megkergetik egy kicsit. Az elnökök nagy része amolyan uralkodói jogkörökkel rendelkezik, pl. az se kutya, hogy büntetőjogilag nem vonható felelősségre, és csak meghatározott esetekben állítható – csakis – az Alkotmánybíróság elé. Schmitt Pált nem azért macerálta a sajtó, mert nem tetszett az egyébként nem nagy teljesítményű elnök, sőt még azért sem nagyon, mert tisztázatlan volt a doktorija. Hanem azért, mert nem volt képes férfiként kiállni és elmondani: igen, így csináltam, azt hittem, hogy ez a kóser, nem az, bocsika. Nem volt rá képes, meg is kérték a befolyásos emberek, menjen nyugdíjba inkább. Gašparovičot nem azért kell kérdőre vonni, mert nem nevezett ki egy megválasztott embert, hanem mert másfél évig bolondította a hazát és aztán nem kielégítő választ adott a kinevezés megtagadására. Az ő felelősségre vonása azt kell, hogy üzenje a társadalomnak, senki sem áll a törvények fölött, senki nem végezheti hivatalát tisztázatlan szempontok alapján, senki sem tartozik az érinthetetlenek közé. Akár meneszti, akár nem az államfőt az arra illetékes törvényhozás, akár törvényes volt, amit tett, akár nem, a társadalom látni fogja, felelnie kell, megnyugtató válaszokat adni és főleg: megnyugtatni az embereket, hogy egy ország élén számítani lehet rá. Ha ez nem történik meg, akkor az emberek csak annyira fogják tisztelni az államfői hatalmat, mint a Husák-vicceket mesélők az átkosban. Ez az eset mementó az elnököt indítani akaró pártoknak is. Egyrészt figyelmeztet, hogy ha egy politikai értékrend képviselői nyolc jelöltet indítanak, akkor egyiknek sincs esélye. Másrészt meg elnöknek csak és kizárólag olyan embert szabad jelölni, aki érett egyéniség, van véleménye, értékrendje és mindezekkel szemben alázata is. Lehet, hogy Klaus tollat csent egy sajtótájékoztatón, de ha vitatható is, ám megindokolt döntéseket hozott, s nem feltétlenül hagy rossz nyomot a cseh állam történetében. Lehet, hogy Sólyom nem volt annyira határozott államfő, mint alkotmánybíró, de nyomot hagyott a kis ország életében, s nem feltétlenül rosszat. Havel, Göncz, Walesa, Mádl mind olyan emberek voltak, akikkel lehetett egyet nem érteni, de markáns képviselői voltak hazájuknak. Olyan jelölt kell hát, aki olvasható, gerinces, aki egyéniség, és ha meg is lepi polgártársait valamely döntéssel, arról számot adni bármikor képes. Ja, és az se baj, ha lehet rá büszkének lenni, talán ebben a tekintetben lesz a legnehezebb jó embert találni.