Mikor dőlnek le a tabuk a Beneš-ügyben?

Csehországban ismért terítéken van a Benes-dekrétumok kérdése. A cseh miniszterelnök-helyettes vasárnap úgy nyilatkozott, a prágai kormánynak vennie kellene a bátorságot ahhoz, hogy sajnálkozó gesztust tegyen a dekrétumokkal kapcsolatban. Petr Mares szerint ugyanakkor ilyen gesztusra csak a június közepén esedékes EU-népszavazás után kerülhet sor.

Mares mindamellett úgy vélekedett, aligha lehet eltörölni mindenestül a Benes-dekrétumokat. Ezek többsége gyakorlati problémák megoldását szolgálta akkoriban, „még a zeneakadémiát is a Benes-dekrétumok nyomán alapították”. Nem lehet kijelenteni, hogy az összes Benes-dekrétum elhibázott, csak néhánynak van közülük diszkriminatív jellege – idézte az MTI a cseh politikust.

Néhány nappal ezelőtt megdöbbentő provokáció híre járta be Csehországot. A Teplice nad Metu-i északkelet-csehországi városka közelében a csehek és a németek megbékülését hirdető, tavaly felállított emlékművet ismeretlen tettesek feketére mázolták, horogkereszteket rajzoltak rá és a Halál a németekre! felírással látták el. A rendőrség a helyszíni vizsgálat során a homokkőből készült műalkotásnál időzített robbanószerkezetet is talált.

A megbékélés emlékművét a cseh–német egymásra találás környékbeli hívei állították azon a helyen, ahol 1945-ben, két hónappal a háború befejezése után 23 szudétanémetet halomra lőttek. Az áldozatok többsége idős ember volt, de akadt köztük egy három hónapos csecsemő is. Egyes források szerint a mészárlást a várost irányító csehszlovák katonák követték el. A borzalmas tett elkövetőinek nyoma veszett, sose vonták őket felelősségre. A rendőrség szerint a műemlék meggyalázása nem egy, hanem több személy műve volt, s az esetet terrorista bűncselekménynek minősítette.

Peter Barton, a Szudétanémet Honfitársi Szövetség prágai irodájának vezetője a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta: „A mi irodánk küldetése fő céljának a szudétanémet–cseh megbékélés elősegítését tekinti, s a megalakulása óta eltelt két hónapban egyre többen, magánszemélyek vagy különféle civil szerveződések képviselői, sőt egyes határmenti régiók múltját kutató szakemberek keresik fel. Ugyanakkor, mint ez a megdöbbentő eset is bizonyítja, azzal kell szembesülnünk, hogy vannak még erők, amelyeknek szemében szálkát jelent a szudétanémet–cseh párbeszéd és általában a megbékélésre irányuló igyekezet. Úgy tűnik, még a saját múlttal való őszinte szembenézéshez, a belső dialógushoz még több időre van szükség."

A prágai szudétanémet iroda azonban nem elszigetelt intézmény. Jóllehet az úgynevezett nagypolitika kérdéseiről – mint például a Benes-dekrétumok – nem nyilvánítanak véleményt. Erre Bernd Posselt, a Szudétanémet Szövetség elnöke az illetékes, az ilyen tárgyú kérdéseket neki továbbítják. Az elmúlt néhány hét alatt bebizonyosodott, hogy egyes parlamenti pártok, mint például a KDU – Csehszlovák Néppárt vagy a Szabadság Unió, továbbá ismert személyiségek, mint Jan Ruml, a szenátus alelnöke vagy az egyházak és az egyetemek, neves politológusok és publicisták nyitottak a párbeszédre.

„Munkánkkal hozzá szeretnénk járulni ahhoz, hogy a cseh közvélemény is hozzászokjon az árnyaltabb történelmi szemlélethez. Fedezze fel ismét, hogy Csehországban létezett normális emberi együttélés csehek és németek közt. A szélesebb közvélemény keveset tud a valamikor egy országban élő csehek és németek közti széleskörű kapcsolatokról. Németországban is hosszú ideig tabunak számított például a saját áldozatokkal, a bombázások vagy a kitelepítések áldozataival való foglalkozás.

Tapasztalható, hogy Csehországban is ledőlnek a tabuk. A felnövekvő nemzedék tagjai egyre többet kérdeznek, s a mi feladatunk, hogy lehetőségeinkhez mérten, például a közös múlthoz kapcsolódó munkák kiadásával, kiállításokkal, a regionális történelmi kutatómunka támogatásával és cseh–német vitafórumok szervezésével segítsük elő az igazi megbékülést” – nyilatkozta a Magyar Nemzet tudósítójának a prágai szudétanémet iroda vezetője.