A Felvidék földrajzi, de ma már csak történelmi értékű megnevezés. Eredetileg a régi Magyarország északi, hegyvidéki területeit jelölte. Trianon után előbb a mai Szlovákia egészére használták, később főként az ország déli, magyarok lakta vidékeire. Napjainkban a magyarok egy része ismét egész Szlovákiára érti, és egyre gyakrabban használja. Ez ma problematikus.
Miért nem mondok Felvidéket?
Kimondásakor egyesek történelmi hagyománytisztelettel érvelnek. Mások a hovatartozásuk elemeként ragaszkodnak hozzá. Vannak, akik a régi, nagy kiterjedésű Magyarországra való utalásként feszegetik. Sokan meg pusztán divatból emlegetik. A történelmi témájú szép- és szakirodalomban, illetve a tudományos vitákban egyértelmű helye van. A kérdés azonban nem a múlt, hanem a jelen. Hiszen az érintett területek ma a Szlovák Köztársaság részét képezik, és ez ugyancsak történelmi tény.
A szlovák nemzet mellett az állam bármilyen nemzetiségű polgára számára természetes, hogy hazáját Szlovákiának nevezi. Nem meglepő tehát, ha sok szlovák nem semleges történelmi fogalomként hallja a Felvidék szót, hanem a régi Magyarország iránti nosztalgia vagy a mai állami keretekkel szembeni távolságtartás jelképeként. Lehet vitatkozni ennek helyességéről, de a lényeg más.
Nemcsak az számít, mit akar kifejezni a beszélő, hanem az is, miként értelmezi a hallgató. Ha egy kifejezés rendszeresen ellenérzést vált ki a többségi nemzet körében, érdemes mérlegelni a használatát. A Felvidék szó napi szintű hangoztatásából a szlovákiai magyarságnak nem igazán származik előnye. A történelmi fogalmaknak megvan a helyük a történelemkönyvekben, a tudományos vitákban és a kulturális emlékezetben. A jelen társadalmi és politikai viszonyait azonban nem célszerű a múlt kategóriáival leírni. A Felvidék
szó gyakori emlegetése aligha javítja a magyar–szlovák kapcsolatokat. Nem erősíti a jogérvényesítést, nem segíti a bizalom építését és a nyugalmas együttélést. Inkább azt a benyomást keltheti, hogy egyesek nem akarnak tudomást venni a jelenlegi valóságról, ami könnyen gyanakvást vagy sértettséget válthat ki.
Kétségtelen, hogy nekünk, szlovákiai magyaroknak is jogunk van történelmünkre emlékezni, hagyományainkat ápolni és identitásunkat megőrizni. Ugyanakkor kisebbségi létünk nyugalmának feltétele, hogy megtaláljuk az egyensúlyt önazonosságunk és a többségi társadalommal való együttműködés között.
A múlt sokszálú történelmi lépései következtében ma sok magyar él Szlovákiában. A múlt sérelmein való rágódás és a Felvidék szó állandó, szimbolikus használata azonban csak feszültséget gerjeszt. Büszkén vallom: szlovákiai magyar vagyok. De ezzel együtt tudom, nem kell senkit hergelni, provokálni. Ahogyan a magyarok büszkék magyarságukra, úgy a szlovákok is azok a nemzeti identitásukra. Fontos a józan mérlegelés: a két nép együttélését és közös jövőjét ez a szóhasználat nem segíti, inkább akadályozza.
Ezt olvasta már ?
Nem megfelelő a hozzászólás?
A szabályokat sértő hozzászólás jelentéséhez jelentkezzen be, vagy töltse ki az űrlapot.Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.