Miben áll a nagy titok?

Még Vladimír Mečiar kezdte ezt a hagyományt 1994-ben, és 22 hosszú éven át kitartott. Paradox módon éppen most szakadt meg, amikor a Híd és a Sieť került kormányra, és ennek a két pártnak egyenesen létérdeke lenne meggyőzni a nyilvánosságot, hogy nincs takargatnivalójuk, hogy nem kötelezték el magukat valami tisztátalan dolgok mellett.

Rejtélyes, sötét titok a választók és a politikai kommentátorok előtt is, mi az oka, hogy 2016-ban Bugár Béla és Radoslav Procházka nem képes megtenni azt, amire még Mečiar, Ján Slota és Ján Ľupták is képes volt. A politológusok pedig, akik aztán soha nem értenek egyet semmiben, most egyöntetűen azt hangoztatják, hogy a szerződést nyilvánosságra kellene hozni. Michal Horský szerint bár ez nem törvényi kötelesség, de a politikai kultúra alapvető része. A titkolózást megfontolatlan lépésnek nevezte, amiért ez az egyáltalán nem hagyományos pártokból álló ellenzék egyfolytában csépelni fogja a kormányt. Soňa Szomolányi, aki a Híd és a Sieť kormányra lépését a Smerrel és az SNS-szel az etikai felelősség praktikus alkalmazásának nevezte, rögtön leszögezte, hogy az új kormány egyik első lépése azonnali és szigorú kritikát érdemel. Ugyanis a szerződés rejtegetése csak felerősíti a koalíciós paktum alapjaival kapcsolatos kételyeket.

Az egyszerű emberek is racionálisan kalkulálnak, ha két rossz közül kénytelenek választani, és mindig a kisebbik rossznak vélt lehetőséget választják. Ezt a racionális kalkulálást a politikusok sokkal magasabb szinten művelik, és éppen ez a legnyugtalanítóbb a szerződés titkolásában. Amikor úgy döntöttek, hogy nem hozzák nyilvánosságra azt, amire Mečiar, Slota és Ľupták is képes volt, tudták, hogy ezért nagyon komoly bírálatokat fognak kapni. Ennek csak egyetlen magyarázata van: tudták, hogy a bírálatözön még élesebb lenne, ha nyilvánosságra hoznák a szerződést.

A koalíciós szerződés a kormány működésének alapjait, a döntéshozatali mechanizmust, a parlamenti többség bebiztosítását teremti meg. Egy szerződés, amely a döntéshozó és végrehajtó hatalom működését szabályozza, eleve nem lehet a kormánypártok belső ügye. Teljes mértékben közügyekről van szó, ezért a nyilvánosságnak joga van tudni, hogy miben egyeztek meg a kormány tagjai. A legszebb, hogy ezt maga a kormány is elismeri, hiszen az alapvető prioritásai közé bekerült a következő programpont is: „a nyitott kormányzás elveinek következetes betartása”.

Ami nem titkos, az nyilvános (és hogy mi titkos, azt a törvény pontosan szabályozza). Ehhez az alapelvhez tartotta magát mindig Lucia Žitňanská miniszterelnök-helyettes és igazságügyi miniszter. Akkor is, amikor ellenzékben volt, és akkor is, amikor Iveta Radičová kormányának tagja. A harmadik Fico-kormányban éppen azt a törvényt készíti elő, amely kitágítaná a szerződések kötelező nyilvánosságra hozását. „Ha valami nem esik a törvény hatálya alá, akkor azt világosan meg kell indokolni” – jelentette ki Žitňanská. Nincs rá semmi ok, hogy ez a szabály csak a kormányra, a minisztériumokra, az állami szervekre vonatkozzon, magára a kormánykoalícióra viszont nem.

A szerző a Trend hetilap kommentátora