Mi lett volna akkor, ha…

Példaként Magyarország több mint másfél évszázadig tartó török hódoltságát, a két világháborút, Trianont és a kommunizmus évtizedeit említhetjük. Egy évvel Ukrajna Oroszország általi lerohanását követően azonban egyre többen teszik fel azt a kérdést is, mi történt volna, ha másképp alakulnak a dolgok, és mondjuk tavaly február 24-én Moszkva mégsem indítja el tankjait Kijev ellen.

Az Európai Bizottság által pár napja közzétett legfrissebb Eurobarométer-felmérésben arra is rákérdeztek, mit tartanak az uniós polgárok manapság a legégetőbb problémáknak, amelyekkel kénytelenek megküzdeni. Az összesített uniós adatok szerint a legtöbben az első helyen az árak gyors növekedését említették. Míg azonban a 27 uniós tagország összesített adatai szerint az infláció a megkérdezettek 32 százalékának jelenti a legnagyobb problémát, Szlovákiában ezt a válaszadók 65 százaléka tette az első helyre, amit a súlyosbodó energiaválsággal és a romló gazdasági helyzettel kapcsolatos panaszok követnek. Ebből is látszik, hogy Szlovákiában a többségünk az orosz–ukrán konfliktust leginkább a pénztárcáján keresztül értékeli, így jogos a kérdés, mire számíthattunk volna gazdasági szempontból, ha a szomszédunkban nem tör ki a háború?

A legfontosabb mutatók közül az ország gazdasági teljesítményét mérő bruttó hazai terméket (GDP) és persze az inflációt említhetjük. „A jó hír, hogy 2022 már Szlovákia és a világgazdaság számára is a fokozatos kilábalás éve lesz a koronavírus-járvány okozta válságból. A szlovák gazdaság növekedési üteme idén elérheti a 4,2 százalékot” – mondta el lapunknak még 2022 januárjában Matej Horňák, a Szlovák Takarékpénztár elemzője, aki azonban akkor még nem tudhatta, hogy az orosz invázió és az arra adott uniós válaszok hamarosan fenekestül forgatják fel a gazdaságunkat. Az ígért 4,2 százalék helyett a szlovák gazdaság teljesítménye tavaly így csupán 1,7 százalékkal nőtt, és Horňák most már az idei évre is csupán 1,5 százalékos növekedést jósol. Hasonló a helyzet az infláció esetében is. Csak emlékeztetőül, Peter Kažimír jegybankelnök tavaly januárban még azzal kecsegtetett, hogy „az infláció 2022 első felében érheti el a csúcsát, amikor nem egész 7 százalékkal lesznek magasabbak az árak az egy évvel korábbinál, ezt követően azonban fokozatosan javul a helyzet”. A valóság azonban az, hogy idén januárra több mint 15 százalékkal nőttek az árak az egy évvel korábbihoz képest, és ez persze csak az átlag, hiszen az élelmiszerek ugyanekkor csaknem 29%-kal drágultak. Sokatmondó adat az is, hogy a legmagasabb inflációval küszködő tíz uniós tagország között kizárólag keleti uniós országokat – a három balti, a négy visegrádi és a három balkáni tagállamot – találjuk, amelyekben januárban nagyjából 13 és 26 százalék közötti inflációt mértek. Németországban ugyanakkor ez 9, Franciaországban 7, Spanyolországban pedig kevesebb mint 6 százalék volt, és 6,4 százalék körül mozgott az Egyesült Államokban is, vagyis az infláció régiónkat jóval nagyobb mértékben sújtja, mint a nyugatabbra fekvő országokat.

Mindezt figyelembe véve azon sem csodálkozhatunk, hogy a már említett Eurobarométer-felmérés szerint az Oroszország ellen bevezetett uniós szankciókat, amelyek nem kismértékben járultak hozzá az infláció megugrásához, Szlovákiában a megkérdezettek csupán 49 százaléka támogatja, az uniós polgárok közül a legkevesebben. Az uniós átlag 74 százalék. Hasonló a helyzet Ukrajna masszív felfegyverzésével is, míg ezt uniós szinten a megkérdezettek 65, Szlovákiában csupán a 38 százaléka támogatja, és nagyjából ugyanilyen eredmény született arra a kérdésre is, hogy mennyire vagyunk elégedettek az Európai Bizottság ukrán helyzettel kapcsolatos lépéseivel. Magyarul: a háború miatt régiónk országaiban egyre nagyobb az elégedetlenség, amit a politikusoknak nem szabadna hosszabb távon figyelmen kívül hagyniuk. Ellenkező esetben a szélsőséges pártok előretörésével fűszerezett, földrengésszerű politikai változásokra kell felkészülnünk, amelyek következményeit később mindannyian megbánhatnánk.