Mi lesz a robbantások után?

Hogy ki volt a támadó, az viszonylag rövid időn belül kiderült. A Mosad egy kifejezetten ilyen fedett és jól targetált akciókra szakosodott alegysége tervezte meg, készítette elő az akciót. 

A tények mögött jelen pillanatban nem is a kivitelezés módja annyira érdekes, hanem hogy milyen hatással lesz majd ez az egyre mélyebb konfliktusra. A 8200-as egység az izraeli hírszerző közösség egy ismert, de titokzatos szervezete. Fennállása egészen 1952-ig nyúlik vissza, létezéséről mégsem volt tudomásunk egészen a kétezres évek elejéig. 

A 8200 egy kifejezetten technikai jellegű akciókra életre hívott egység. Működésének lényege, hogy olyan megoldásokat keressen, tervezzen, fejlesszen és hajtson végre, amikkel az ellenség éber figyelmének vakfoltjain keresztül képes Izrael támadó jellegű akciókat kivitelezni. Személyre szabottan vagy tömegesen. 

Ami a mostani támadássorozat mögött meghúzódik, az egy többéves előkészítés eredménye. Eleve az ötlet, hogy az ellenség kommunikációs eszközein keresztül támadják a Hezbollah tagjait, egy nagyon szofisztikált gondolkodásra vall. Hogy civil áldozatai is vannak a robbantásoknak, nos, ez az ilyen akcióknál nehezen elkerülhető. 

Izrael már évtizedek óta konstans konfliktusban van szomszédaival és a régió muszlim nagyhatalmaival, mint például Iránnal, vagy korábban Irakkal. Az ostromlott erőd (ország) mentalitás a zsidó államot folyamatosan arra sarkallja, hogy olyan nem mindennapi megoldásokat keressen, amikkel minőségileg tud ellenfelei főlé kerekedni. 

A 8200-as egység például kifejezetten fiatalokból áll, az átlagéletkor 18 és 22 között mozog, a felvételi követelmények a Harvard és az MIT (Massachusetts Institute of Technology) felvételi követelményei felett járnak. Úgy is fogalmazhatnánk: csakis zseniket engednek köreikbe. 

A tény, hogy ez a szervezet lett megbízva a napokban végrehajtott támadásokkal, arra enged következtetni, hogy Izrael jóval az október hetedikei Hamász-akció előtt elkezdte tervezni és előkészíteni ezt az akciót. De hogyan őrizhető meg a béke, létezik-e békealternatíva egy ilyen környezetben? 

Ahogy azt már egy korábbi írásomban felvázoltam, a Közel-Keleten még mindig a „ki ütött elsőnek, ki a bűnös” kérdés dominál. Az érintett felek pedig kölcsönösen a másikban látják a konfliktus kirobbantóját. 

Ugyanakkor a sérelmek hálójában leginkább a nulla felé közeledik annak az esélye, hogy kölcsönösen meg tudnának bocsátani a palesztinok a zsidóknak és vice versa. Ez a környezet pedig arra ösztönzi a feleket, hogy mind agyafúrtabb módon csapjanak oda a másiknak. Így egyre inkább valószínű, hogy a felhalmozott harag energiái egy nagyobb konfliktusban robbanjanak. 

A jelen helyzet egyre inkább a nyílt háború felé robog, és a kérdés természetesen most is az, hogy ki fogja ezt megnyerni? De vajon megnyerhető- e egyáltalán politikai szemszögből, és úgy általában Izrael népe akarja-e ezt a háborút? Nos, a közeljövőben, úgy érzem, erre is választ kapunk majd.