Mi a baj a kazettás bombákkal?

A hadviselés szabályait már évtizedek óta próbálják valamiféle keretek közé szorítani és úgy fi nomítani, hogy azok valamiféle humánumot vigyenek a nyers öldöklésbe. A háborúnak valamilyen íratlan szabályai még a 17. században kezdtek kialakulni, de a lökést a krími háború, illetve az első világháború borzalmai adták a törekvésnek. Így alakult ki azoknak a fegyvereknek és eszközöknek a listája is, amiket különös módon kegyetlennek, brutálisnak vagy a civil lakosságra nézve kifejezetten veszélyesnek tartanak. Ugyanakkor sok eszköz esetében hiába a nemzetközi tiltakozás, ha egyes országok inkább kivonják magukat ezen szerződések aláírása alól. Az elhatárolódás leggyakoribb oka, hogy ezen harceszközök alkalmazása, annak hatása mindig az alkalmazótól függ. A logika az, hogy nem a fegyver öl, az csak egy eszköz a kézben, a gyilkos az, aki meghúzza a ravaszt. Ezzel a logikával a nemzetközi jog folyamatos harcban van, a fenti hozzáállást alibistának tartva.

Ezen a listán szerepel a kazettás bomba is. A kazettás lőszer olyan, a levegőből, földről vagy vízről indított lőszer vagy bomba, amely magából sok apró, akár több száz robbanó lőszert lök ki. Ezzel több probléma is van, egyrészt a szétszóródó robbanóeszközök nem mindig robbannak fel, így egy-egy területet évekre veszélyessé tesznek, másrészt az igazán precíz típusok sem tudnak különbséget tenni civil és katona között.

Ezekből fakadnak azok a viták, hogy Ukrajna kapjon-e ilyen eszközt – ami megkönnyítené a dolgát a túlerővel szemben, ugyanakkor egy újabb veszélyes precedens is teremt –, vagy pedig ne kapjon. Oroszország bizonyíthatóan használt ilyen eszközt, így több érv is szól amellett, hogy éppen ezért Ukrajna is kaphat. De ha ezt a gondolatmenetet kicsit leegyszerűsítjük: ha Oroszország bevetne vegyi fegyvert, akkor vajon Ukrajna is megteheti?

A válasz tehát egyáltalán nem olyan egyszerű, ráadásul ugye ott van a már említett fenti logika. A legtöbb hadviselő arra hivatkozik, hogy csakis harceszközök, illetve katonák ellen veti be ezt vagy azt a megkérdőjelezhető fegyvert, de aztán itt is jöhetnek a kivételek. Mi történik, ha Ukrajna véletlenül vagy készakarva mondjuk orosz civilek ellen használja fel? Az ördög a részletekben lakozik, nincs olyan, hogy egyik bunkósbot megöli a nyulat, de a kutyát nem.

Egy olyan háborúban, ami az első világháború balkáni kegyetlenkedéseit idézi, minden megtörténhet, és eddig meg is történt – és most vonatkoztassunk el a nukleáris fegyverek használatától, az egyelőre egy olyan vörös vonal, amit senki nem lépett meg, és Oroszországnak éppen a nemzetközi státusza az, ami jelenleg visszatartó erőként hat.

Egy katona szemével a hadviselés kicsit olyan, mint egy vállalkozó szemével az üzleti élet: valami minél célratörőbb, költséghatékonyabb, annál jobb, és a legjobb megoldás, a legjobb út mindig két pont között a legrövidebb. A humánus ember viszont az ilyen logikával nem tud mit kezdeni, ezért van az, hogy a politikus nem tud egy katona fejével gondolkodni.

Zelenszkij viszont ízig-vérig politikus, és azon van, hogy minden olyan eszközt beszerezzen, amivel egy kicsit is kiegyenlítettebbé tudja tenni a mostani harcot. De politikusként ő is előszeretettel játszadozik Pandóra szelencéjének kulcsaival.

Összességében tehát a kazettás bombákkal kapcsolatos kérdésre nincs univerzális válasz, hacsak nem az, hogy a fegyverek akkor kerülnek vissza a raktárakba, hogyha már nincs rájuk szükség.