MH: Bölcs választás Szlovákiában

Úgy szavaztak a szlovákok, amint azt a világ várta. Ez különösen a NATO- és az európai uniós csatlakozásuk miatt fontos. Arra most is számítani lehetett, hogy – mint eddig mindig – Vladimír Meciar és pártja végez az élen. Kétszer nemcsak nyert, de győzött is, s lett a szavazók jóvoltából miniszterelnök. Négy éve azonban már "csak” első lett, ám ez legfeljebb vigasz volt az ellenzéki oldalon ücsörögve. Ez várható most is, ráadásul a húsz százalék alatti eredmény talán azt jelentheti, hogy Szlovákia végleg lezárhatja a Meciar-fejezetet.
A szlovákok úgy szavaztak, hogy Meciar és általában az integráció kerékkötői megkerülhetők a kormányalakításnál. Az, hogy Mikulás Dzurinda és pártja a második helyre futott be, feltétlenül a szlovák nép józanságának jele. (Slota nacionalista vezér ugyan nem e véleményen van, szerinte népe "genetikailag hülye”, ám az a tény, hogy az ő pártja alig három százalékot kapott, s kiesett, máris cáfolja e kitételt.) Azok közül ugyanis, akik most a kormányfőre voksoltak, sokan távolról sem elégedettek a leköszönő kabinet munkájával. Nem is vállalták a felméréseknél, hogy oda adnák voksukat, ám jó eséllyel felmérték: az ország érdekében mégis ezt kell tenniük.
Alighanem az utóbbi megfontolással magyarázható az is, hogy a szlovák politika új csillagának tartott Robert Fico és Smer nevű pártja ugyancsak vesztese a választásnak. Első, de legrosszabb esetben második hellyel számoltak, előre közölték feltételeiket, sőt válogattak is a lehetséges koalíciós partnerek között. A populizmusra hajlamos, az EU- és a NATO-csatlakozás feltétlen hívének nem mondható, inkább a belépés szlovák feltételeit hangoztató Ficónak csak a bronzérem jutott, s ezzel talán az ellenzéki szerep, Meciarék és a – némi – meglepetésre bekerült kommunisták mellett.
A populisták nélkül is lehet kormányt alakítani Szlovákiában. Dzurindáéknak, a kiválóan szereplő, az eddigi koalícióban a legstabilabb erőként számon tartott Magyar Koalíció Pártjának, a kereszténydemokratáknak, valamint a liberális ANO-nak megvolna a többsége a parlamentben. Szerény, mindössze hatfős többség ez, ám egy ilyen kormány nyugodtan működhet. Az kell hozzá, hogy a politikusok legalább annyira bölcsek legyenek, mint a rájuk szavazók.