Mézeskalács házikó

Ökörnyál és anyáik könnye kísérte őket a hosszú úton, mígnem eljutottak a zordon nagyváros rengetegébe. Hosszú keresgélés után sikerült munkát találniuk. Igaz, nem a kedvükre valót, de belenyugodtak, mert addigra már megértették, hogy a rengeteg nagyvárosban sem keres mindenki havonta bruttó kétezer eurót, még akkor sem, ha diplomája van. Főleg egy ilyen ismeretlen intézményből származó diploma. De hát mindenki ott tanul, ahol tud, s ott dolgozik, ahol lehet. És olyan házban lakik, amit meg tud fizetni. Jancsi és Juliska szorgalmasan böngészte a hirdetéseket. Találtak is egy olcsó odút, négyszáz euróért, de kiderült, hogy messze van a munkahelyüktől, és kétszer át kell szállni. Fájó szívvel lemondtak róla. Éjszaka könnyel áztatták kölcsönpaplanjukat az ideiglenes szálláson, és átkozták a rengeteg nagyvárost. De másnap lecsapott rájuk a szerencse. Kétszobás lakás közel a céghez, a belvárosban, potom ötszáz euróért! Az ajtót egy öreganyó nyitotta ki. A koszos falakon pókok pihentek tenyérnyi hálójukban, a csapok rozsdásak voltak, a mosdó törött, a vécé zúgott és egyfolytában öblített. A konyhabútor büdös, az ablakokon baljósan fütyülve ki-be járt a szél. Jancsi megborzongott, Juliska zsebkendőt vett elő, hogy az orra elé tartsa. Látom, nem tetszik, mondta erre az anyó, de hát én már öregasszony vagyok, nincsen nekem energiám arra, hogy felújíttassam a lakást, ahol az előző lakóm öt éve öngyilkos lett. De mivel illendően öreganyámnak szólítottatok, azt mondom én nektek, tietek a lakás négyszáz euróért. Újítsátok fel, tegyétek el a számlákat, és ha készen lesztek, én visszafizetem a költségeiteket.

Jancsi és Juliska a boldogságtól szárnyakat kapott, és kölcsönt vett fel. Amíg a mesterek dolgoztak, ők éjszakánként két oroszágyon húzták meg magukat, amit az anyó kölcsönzött nekik. Néha inkább a földre feküdtek, mert labilis volt az ágyszerkezet, de aztán az alvást már rajta folytatták. Sokba került a felújítás, de nagyon szép lett a lakás. És akkor odaadták az anyónak a számlarengeteget. Az csak nézett, hogy mit akarnak tőle. Madárkáim, nekem nem kellett új lakás, nekem van hol laknom, ti akartatok szépben lakni! Egy fillért sem adott vissza, de felemelte a lakbért. Hétszár euróra. Min csodálkoztok, értetlenkedett Jancsi és Juliska hüledezésén. Hát honnan szalajtottak benneteket, csak nem gondoljátok, hogy egy ilyen gyönyörű új lakást fillérekért adok ki!

A mese a rendőrségen folytatódik. A lakásban, szerencsére, nem volt kemence.

Lampl Zsuzsanna