Merev frontvonalak

A helyzet abszurduma, hogy a Smernek nem is lenne szüksége arra, hogy látványos gesztusokat tegyen a választók felé, pozícióját ugyanis semmi sem fenyegeti. Pár hónapja ez a kijelentés még nem állta volna meg a helyét.  Abban az időben, mikor a diákok és nyugdíjasok ingyenes vasúti utazásának lehetőségét meglebegtette a Smer, a belpolitikai helyzet teljesen másképp nézett ki. A kedvetlennek és fáradtnak tűnő Robert Fico elveszítette az elnökválasztást Andrej Kiskával szemben, Besztercebánya megyében az elégedetlen szavazók megyefőnökké választották Marián Kotlebát, Radoslav Procházka pedig elkezdte szervezni a Sieťet, amelyet a jobboldal jövőbeni nagy gyűjtőpártjának kiáltott ki. A Smer támogatottsága pedig stagnált, és reális esély mutatkozott arra, hogy a jobboldal – ha újraszervezi magát – képes lehet a kormányváltásra, vagy legalábbis a Smer pozícióinak megingatására.  Ha összehasonlítjuk a jelenlegi helyzetet a pár hónappal korábbi állapotokkal, kiderül, hogy a várakozásokból szinte semmi sem valósult meg.  A nyár és a kora ősz után csak kudarcba fulladt projektekről beszélhetünk, nem látszik a Smer alternatívája. A jobboldal felemésztette önmagát és tönkretette Procházkát, mielőtt még a Sieť elkezdte volna a párt kiépítését, Kiska pedig nem is akar látványosan jobboldali politikai szövetségesekre támaszkodni, és a jobboldal megváltója sem akar lenni.  A közvélemény-kutatások megerősítik az átrendeződés kudarcát. Robert Fico pártjának népszerűsége nem csökken, legfeljebb stagnál. A Sieť felemelkedése megtorpant, az önkormányzati választásokon aligha várható áttörés Procházka pártjától. A KDH stabil pontnak számít a szlovákiai politikában, de nem a jobboldalon, Matovič egyszerű emberei pedig lassan elhasználódnak. A Híd bejutása többé-kevésbé biztosnak tűnik, a bejutási küszöb környékén billeg az SaS, az MKP, az SNS és az SDKÚ is, a Nova meg halott projektnek tűnik.  A jobboldal válságának jele, hogy a témákat is csak keresi, nem képes erkölcsi tőkét kovácsolni az orosz–ukrán válság kapcsán jelentkező nyugati– keleti konfliktusból és használható üzeneteket küldeni a választóknak. Robert Fico helyzete pedig egy év ingadozás után ismét szilárdnak tűnik. Mindezek után felvetődik a kérdés: másfél év múlva valóban egy politikai garnitúraváltás lehetőségéről fognak egyeztetni az ellenzéki pártok, vagy azon fognak dolgozni, hogy melyikük tud hamarabb koalícióra lépni a Smerrel?