Mérések, esélyek, kilátások

Szlovákia az előző EP-választásokon rendre a legrosszabbul teljesítő országok közé tartozott, tíz éve mindössze a lakosság 13 százaléka ment választani. Hasonló környezetben felértékelődik azoknak a pártszimpatizánsoknak a szerepe, akik hóban-fagyban-üdülőidőszakban ott vannak az urnáknál, valamint az európai ügyek iránt fokozottan érdeklődő választók is inkább elmennek szavazni, mint a passzívak. Ez a jelenség felborítja a klasszikus politikai erőviszonyokat. Pont a Progresszív Szlovákia politikusai tudnának erről sokat beszélni, hiszen míg a párt 2019- ben még a Spoluval közös listán simán megnyerte az EP-választást a Smer előtt (20 százalékos eredménnyel), egy évvel később nem tudta átlépni a koalíciókra vonatkozó 7 százalékos választási küszöböt, és még a parlamentbe se jutott be. 

Az AKO számai valószínűleg nem tükrözik a pártok valós támogatottságát, de azt jelezhetik, hogy az EP-választás egyelőre még fontosabbnak tűnik az ellenzéki, mint a kormánypárti szavazók számára. Ami könnyen változhat: az Európai Unió általános irányultsága, az intézmény háborúra adott válaszai, az Európai Parlamentben folyó, Szlovákiával kapcsolatos viták elvben legalább annyira mozgósíthatják Fico szimpatizánsait és az uniószkeptikus szélsőjobbot, mint a nyugati irányultságú szavazókat. 

Magyar szempontból különösen érdekes lesz lekövetni, miként alakulnak a Magyar Szövetség eredményei. A tavalyi választás óta a közvélemény- kutató ügynökségek varázslatosan hozzáigazították a méréseiket a párt eredményeihez, azóta pedig emelkedő tendenciát mérnek. A Magyar Szövetség egyedüli magyar pártként maradt versenyben, viszont az elnökválasztáson – és azóta egyre hangosabban – látványosan elköteleződött a Hlas és a Smer lépései mellett. Az EP-kampánynak pedig a médiában elhangzó üzenetek alapján ugyanazzal az uniókritikus hozzáállással futott neki a párt, mint a Smer – vagy épp a határ másik oldalán a Fidesz. 

A Magyar Szövetségnek öt éve néhány száz szavazó hiányzott a mandátumszerzéshez, most is minden szavazatra szüksége lesz a sikerhez. Főleg, ha valóban többen mennek el választani, mint az előző pár EP-választáson. A Magyar Szövetség eredménye más szempontból is érdekes lehet. A párt a határozott irányváltásával egyben új dilemmákat is teremtett magának és a választóinak. Peter Pellegrini elnökválasztási győzelmét lehet értelmezni úgy, mint ami nem jöhetett volna létre a magyarok támogatása nélkül, de a magyar etnikai párt alapvető problémája az elmúlt évtizedben mindig az 5 százalékos választási küszöb megugrásával akadt. Amennyiben a Magyar Szövetség megint elbukik, tovább erősödnek az önálló etnikai érdekképviselet értelmetlenségét sugalló hangok – a párton belül is. Akár csak egy éve elképzelhetetlennek tűnt a Szövetség és a Smer együttműködéséről beszélni. Kudarc esetén újabb egy év múlva már könnyen arról folyhat a diskurzus, hogy milyen feltételekkel kerülhetnek fel magyarok a Smer- vagy a Hlas-listára.