Menthető Schengen?

A jelenlegi törvényi keretek között (a menekültekről szóló genfi egyezmény, az uniós menekültjog, nemzeti szabályozás) lehetetlen megakadályozni, hogy a migránsok az EU – leginkább Görögország – területére lépjenek és menekültstátusért folyamodjanak. Nem csak az olyan hajmeresztő ötletek vannak kizárva, hogy süllyesszük el a hajóikat, a görög/uniós parti őrség igazából nem nyithat tüzet a csempészhajókra (a figyelmeztető lövések meg mit sem érnek), nem szoríthatja vissza őket török területre, mert ezzel nemzetközi jogot sértene, konkrétan Törökország területi szuverenitását. Ráadásul fegyveres haditengerészettel – a hagyományosan feszült görög–török viszony miatt – jobb nem belegondolni, hova vezethetne ez.  Az uniós vagy görög határok jobb védelme, meg az ún. hotspotok, azaz gyors regisztrációs pontok felállítása sem segít. Az „igazi” háborús menekültek – a Szíriából, Afganisztánból, Irakból, Eritreából érkezők – regisztrálnak és mennek tovább céljuk felé, a többiek, akiknek kicsi az esélyük menekültstátust szerezni, meg majd igyekeznek elkerülni a hotspotokat. Görögországot ki lehet zárni Schengenből, de ez mit segítene, amikor szárazföldön nem is érintkezik az övezettel. A schengeni külső és belső határokon épülő kerítések eddig csak elterelni tudták a menekülthullámot, csökkenteni nem.  A menekültek kvóták szerinti elosztása a tagállamok között eddig totális csőd, a tagországok kevesebb mint 500 menekültet fogadtak be ennek keretében. De, ha be is fogadnák és ellátnák őket papírokkal, úgy sem tudnák megakadályozni, hogy az általuk választott országokba menjenek.  Az elutasított menedékkérőknek kevesebb mint a felét sikerül visszatoloncolni a biztonságosnak nyilvánított származási (vagy harmadik) országba. De ha érvényt is szereznének minden elutasító döntésnek, a fő gond akkor sem szűnik meg: egyszerűen túl sok az EU-ba tartó „igazi” menekült. Csak a Szíriával szomszédos országokban 5 millióan vannak, Szírián belül meg még többen. Persze, a konfliktust a gyökereinél kellene kezelni… Akkor váltsuk ezt aprópénzre: jelentkezzenek azok az országok, akik hajlandóak (ENSZ BT határozat nélkül, tehát a nemzetközi joggal ellentétesen) kb. 150 ezer katonát összedobni, velük Szíriában a békét kiharcolni, majd évekig – békefenntartóként – ott állomásoztatni őket. Egy kezet sem látni a magasban… És mi lenne a többi válsággóccal? Különösen ha senki sem akar „világcsendőr” lenni. Mivel jelenleg az utolsó szalmaszál is veszni látszik, vagyis Törökország képtelennek tűnik az emberáradat csökkentésére, a helyzet reménytelennek tűnik. Nem teljesen az, de erről legközelebb.