Andrej Kiska vasárnap megtörte a hosszas hallgatást és végre kibökte azt, amit már mindenki sejtett egy ideje.
Méltatlan búcsú
A bejelentés, miszerint Andrej Kiska nem kíván indulni a Za ľudí elnöki posztjáért és távozik a politikából, igazából senkit nem lepett meg. Ha keményebbek akarunk lenni: igazából senkit nem is érdekelt. Kiska ugyanis mostanra már eljátszott szinte minden bizalmat, így a vasárnapi bejelentés elég méltatlan módon tett pontot a volt köztársasági elnök politikai pályájára. Ha végignézünk ezen a pályafutáson, akkor egy meglehetősen ambivalens kép tárul elénk.
Azt talán senkinek sem kell bizonygatni, hogy köztársasági elnökként Andrej Kiska igen sokat tett azért, hogy Szlovákia egy jobb, élhetőbb, demokratikusabb ország legyen. Már az indulása is erősre sikeredett: az elnökválasztáson született győzelme volt az első szög Robert Fico koporsójában. Megmutatta, hogy a Smer sem legyőzhetetlen, és megfosztotta Ficót a kényelmes menekülés lehetőségétől. Fő agendája az igazságszolgáltatás megtisztítása volt, talán elmondhatjuk, hogy a Harabin (és bírái) elleni küzdelemben kulcsfontosságú szerepet játszott. A népszerűségi felmérésekben általában igen jól szerepelt, de azt nem lehet tagadni, hogy megosztó elnök volt: sokan nem kedvelték, ugyanis
világos ellenpólust jelentett Robert Ficóval és a Smerrel szemben, akikkel elnöksége végére szinte nyílt háborúban állt.
Ki ne emlékezne Fico gúnyos mosolyára, mikor Kiska kezébe adta a lemondásáról szóló dokumentumot? De Kiska viszonozta a fricskát, mikor megakadályozta, hogy Smer elnökéből alkotmánybíró legyen, ezzel újabb szöget verve Fico koporsójába. Épp ezért, mikor az elnöksége vége felé bejelentette, hogy pártot alapít és indul a választásokon, sokan hatalmas reményeket tápláltak vele szemben.
Utólag már látjuk: mindenki túlbecsülte Kiska népszerűségét, és talán alkalmasságát is.
Amikor Kiska belépett a pártpolitikába, a tapasztalatlansága nagyon gyorsan megmutatkozott, taktikai hibák sorát követte el, és az sem segített, hogy a Smer teljes hadigépezete ellene fordult.
Nemtelen támadások sorozatát indították ellene, Kiska pedig ezeket nem kezelte mindig megfelelően. A Za ľudí épphogy átbillent a parlamenti küszöbön, a választások óta pedig Kiska gyakorlatilag eltűnt az emberek szeme elől, még a mandátumát sem vette át. Ma már a pártot rendszeresen öt százalék alá mérik, és erősen kérdéses, hogy túl fogja-e élni az alapító távozását.
A kissé dicstelen búcsú ellenére Kiska jól döntött, hogy távozik. Egy ötszázalékos párt élén semmit nem tudott volna elérni a parlamenti sárdobálásban, ami meghaladta volna az elnökként elért eredményeit, de cserébe ő maga is kapott volna sarat, eleget.
Így most kurtán-furcsán, de tisztán távozhat. Ez pedig máris több, mint amit a nemezise, Robert Fico elmondhat magáról.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.