Megnyugtatott kedélyek

 

Így elbeszélget a miniszterével, számon kéri, mennyi teljesült a kormányprogramból, aztán mindenki megy a dolgára, de természetesen csak azt követően, hogy a kamerákba elmondták, minden nagyon szép, minden nagyon jó.A kormányfő elsősorban azt emelte ki, hogy az új miniszter lecsillapította a kedélyeket az igazságügy területén. Úgy vélem, azt a szülőt, akinek a gyermeke elérte a felnőttkort, mire a bíróság megítélte a gyerektartást – ez nem fikciós példa, az esettel az előző ombudsman hivatala is foglalkozott –, különösebben nem érdekli, hogy úgy egyébként milyen a hangulat abban az igazságszolgáltatásban, mely tétlenségével és inkompetenciájával egyebek mellett azt is elérte, hogy a kassai szervezett bűnözés egyik keresztapja szabadlábon védekezhessen. Az illető luxusautóval járja a város utcáit, a bazini Specializált Büntetőbíróságra pedig leveleket írogat, hogy nincs pénze elutazni a tárgyalás helyszínére. Természetesen ez csak két kiragadott példa, és nem a teljes rendszer hozzá nem értéséről árulkodik, hanem két konkrét bíróéról. A rendszer azonban ilyen emberekből is áll, a hatékonyság egyik objektívnak tűnő fokmérője pedig a meg(nem)oldott „nagy ügyek” száma is lehet.Ahelyett, hogy konkrét ügyeket előhúzva azon háborognánk, például Roman Deák 13 éve lezáratlan meggyilkolásának ügyében a magasabb szintű bíróság azért nem tud eljárni, mert az alacsonyabb szintűtől még nem kapta meg a periratot stb. stb. stb., nézzük, a márciusi választások, pontosabban a kabinet áprilisi kinevezése óta mit sikerült elérni a függetlenként a vörös kormányban bizonyosan nem könnyű helyzetben levő tárcavezetőnek. Leváltotta a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának vezetőjét, valamint a Zsolnai és a Pozsonyi Kerületi Bíróság elnökét, ez utóbbi kettőt indoklás nélkül; bejelentette, hogy erősen dolgoznak a polgári törvénykönyv reformján. Hát, kábé ennyi.  Ellenben a Legfelsőbb Bíróság elnökét továbbra is Štefan Harabinnak hívják, a főügyészt pedig..., ja, hogy olyan itt tavaly februártól nincs...  Az új miniszternek nem voltak a rendszer átalakítását célzó, nagy tervei, legnagyobb céljaként talán a második Dzurinda-kormány idején a Daniel Lipšic igazságügyi miniszter által sikeresen levezényelt, utóbb az első Fico-kormány által felpuhított büntetőjogi reform mellett elsikkadt polgárjogi reformot tűzte ki. Nagy ellátórendszereket átalakítani nem lehet konfliktusok nélkül, ezért azt, hogy Borecnek sikerült megnyugtatnia a kedélyeket, csak akként tudjunk értékelni, hogy a meglevő állapotokat konzerválta. Így az átlagember továbbra is csak akkor érezheti magát (jog)biztonságban egy bíróságon, amíg a közönség számára fenntartott padokban ülhet.