Mégis, mi a diagnózis?

Számomra nemcsak az a megdöbbentő, amit a statisztikai hivatal közölt a szlovákiai magyarság lélekszámának drámai csökkenéséről. Elkeserítőnek tartom azt is, hogy még a kedvezőtlen folyamatok meghatározásában sincs egység. Neves szociológusunk szerint egyre több a vegyes házasság, amelyekben az utódok nyolcvan százaléka már szlováknak vallja magát. Ezenkívül a minősített magyar többségű kisrégiók felhígítására törekvő szlovák nacionalista településpolitika, valamint a szórványmagyarság felgyorsult asszimilációja az oka fogyatkozásunknak. Egyik politikusunk viszont úgy véli, hogy nem jelentős a beolvadás, és a lehangoló adatok mögött egyértelműen a fiatalok elvándorlása húzódik meg. Ha a nyilatkozóról nem tudnám, hogy komolyan veszi szavait és sorskérdéseinket, akkor azt hihetném: a státustörvény meghonosítása érdekében kampányol. Akadtak olyan parlamenti képviselők is, akik csupán néhány közhelyes mondatot préseltek ki magukból és szintén a vegyes, sőt: a „kevert” házasságokat nevezték meg kórokozóként. Ezek a megnyilvánulások hazai magyarságunk kasztosodásának újabb bizonyítékai. Kialakulóban egy olyan zárt politikai csoport, amely már-már a haza bölcsének képzeli magát, szinte mindenről szemrebbenés nélkül nyilatkozik. Kezdi elhinni, hogy nála a bölcsek köve. S akadnak, akiknek az a személyes érdekük, hogy jövőre sem legyenek jelentősebb személycserék, szellemi vérátömlesztések. Nem vétlenek tudósaink sem. Többen közülük nem veszik a fáradságot tudományos-népszerűsítő publikálásokhoz, inkább meghagyják kutatásaik eredményeit az ugyancsak zárt tudományos elitnek, holott a közvélemény és ezáltal a hazai magyar média kíváncsi mindezekre, ha sok politikus nem is. Az utóbbi időben fontos kezdeményezések gyújtanak némi reménysugárt: a Márai Alapítvány értelmes párbeszédre, együttgondolkodásra hívta a politikusokat és a szakértelmiségieket. A Fórum Társadalomtudományi Intézet pedig olyan programokat indított, amelyek végre feltárhatják a szlovákiai magyarság identitászavarainak, közösségi gondjainak valódi diagnózisait. Kedvező jel az is, hogy a nemrég lezajlott dunaszerdahelyi tanácskozáson részt vett politikusok is felismerték szellemi önösszeszedésünk szükségességét, amely nélkül nincs esélyünk arra sem, hogy vészes fogyatkozásunkat évek múltán esetleg leállíthassuk.