Méghogy Kažimír

Igen, ezen a rövid felvételen látható, ahogy Peter Kažimír egy 2011-es televíziós vitaműsorban Sulíkot meg a műsorvezetőt győzködi arról, hogy az első Fico-kormány ténykedésének köszönhetően a földgáz ára 90 százalékkal csökkent Szlovákiában. Mint később kiderült, a Szlovák Statisztikai Hivatal korábban köbméterért számolta az árakat, majd ezt kilowattórára változtatta, ez okozta a zuhanást – de csak a smeres grafikonon, a valóságban nagyjából továbbra is ugyanannyit fizettek az emberek. Persze ahhoz, hogy egy élő adásban ne csináljon magából hülyét az ember, közgazdasági alapismeretek, sőt, egy csipetnyi józan ész is elegendő lett volna, a 90 százalékos zuhanás annyira valószínűtlen. Ez persze csak egy érdekes adalék azokból a dolgokból, amit az év európai pénzügyminiszterének járó díjat megszavazó „londoni elemzők” nem látnak.

Menjünk egy kicsit vissza az időben, hogy ne érjen az a vád, hogy csak azért tartom tévedésnek a Banker folyóirat díját, mert képtelen vagyok elviselni egy smeres politikus nemzetközi sikerét. Kilenc évvel ezelőtt, 2009 elején Kažimír párttársa és elődje a pénzügyminiszteri székben, Ján Počiatek kapta meg ugyanezt az elismerést. Akkor „2008 legjobb európai pénzügyminiszterének” díját az államháztartás sikeres konszolidációja miatt érdemelte ki Počiatek, ami lehetővé tette az euró 2009-es bevezetését, továbbá közpénzügyeink fenntarthatóvá tétele érdekében tett igyekezetét is értékelték, amivel kivívta a nemzetközi pénzpiacok bizalmát.

Azok a vádak, hogy Počiatek idő előtt elárulta a korona konverziós árfolyamát az egyik pénzügyi csoportnak (amely aztán jól bekeresett rajta), akkor sem zavarták a döntést meghozókat (ha egyáltalán tudtak róla). Igen, ez volt a hírhedt monacói jachtozás, amikor túl meleg volt a városban, pontosan 30,126 fok… És Počiatek utána kapott egy sárga lapot Ficótól. Aztán volt még pár dolog, üzletelés Bašternákkal, állítólag áfacsalások fedezése, majd közlekedési miniszterként még pár stikli. Ami a fenntartható konszolidációt illeti, 2009-ben és 2010-ben rekordméretű, 5 milliárd eurós, a GDP 7,5–8 százaléka között mozgó államháztartási hiányt sikerült összehozni, ami rövid távon oda vezetett, hogy csaknem megkétszereződött az államadósság.

Reméljük most csak a díj odaítélése ismétlődött meg, az államháztartás gajra vágása nem fog. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a mostani díjazott akkor államtitkárként tevékenykedett a pénzügyi tárcánál. Aztán az egypárti Smer-kormányban már ő lett a pénzügyminiszter. Négy év alatt annyival sem tudta lefaragni az államháztartási hiányt, mint a törékeny többpárti Radičová-kormány egyetlen év alatt. A nullszaldós költségvetés elérését most is folyton tologatja, bár már el kellett volna érnünk. A legújabb céldátum 2020. A 2013-as konszolidáció tisztán a bevételi oldalon folyt, azaz felemeltek minden munkára, vállalkozásra eső adót meg járulékot, és több mint felével megvágták a második nyugdíjpillérbe áramló járulékokat. Az uniós alapok felhasználásának csigatempóján és korrupciós botrányain pedig évek óta nem sikerül változtatni.

A döntéshez fűzött kommentárban emlegetett gazdasági növekedés tényleg jelentősen felpörgött Kažimír miniszteri kinevezése (2012) óta, de ez inkább a német keresletnek meg az uniós alapokból beáramló nettó kifizetéseknek köszönhető. Ezt Kažimír a konszolidáció jellegével, az uniós pénzek lassú lehívásával inkább hátráltatta, mint elősegítette. Arról nem is szólva, hogy a mostani növekedés már belesimul a visegrádi országok tempójába, nincs szó az ún. tátrai tigris nagy ugrásáról, mint 2008 előtt. Szóval a Banker döntése finoman fogalmazva is nehezen érthető és védhető. Alighanem vetettek egy pillantást a makroadatokra, és mivel a többi hasonló ország minisztereit már díjazták, hát most Kažimírnak adták a díjat.