Megelőzés is kellene

A parlamenti képviselők az elmúlt napokban olyat tettek, amit eddig soha: három napig egyfolytában vitáztak egy (részben) egészségügyi témáról. Aki nem látta, hallotta a vita egyetlen részletét sem, az sokat tett a saját egészségéért, leginkább ugyanis agresszív politikai szájtenisszel teltek a hosszú órák. A jelenség jól beleillik abba a történetbe, amelynek adhatnánk mondjuk a következő címet: A nyugati társadalmak közegészségügyi ámokfutása. Széles a kontextus, hát kezdjük messziről. Az emberek nagyjából háromféleképpen tekintenek az egészségügyre. Az első típus elutasítja a klasszikus medicinát, és még orvoshoz sem hajlandó elmenni. A második típus nem utasítja el a klasszikus medicinát, és hajlandó elmenni orvoshoz. A harmadik csoport tagjai tudni vélik, hogy orvosaink csupán a tüneteket gyógyítják (mindig épp annak a cégnek a gyógyszereivel, amelyik jobban „megfinanszírozza” őket), mégis elmennek az orvosokhoz, mert vagy nincs más választásuk, vagy ha lenne, nincs rá pénzük. Mi beszedjük a gyógyszereket, a politikusok vitáznak, közben pedig alig esik szó az egészségügy katasztrofális helyzetének valódi okáról. Ez pedig az, hogyan lesz az egészséges emberből beteg ember. Az egész rendszer ugyanis arra van felépítve, hogyan gyógyítsuk meg minél gyorsabban a betegséget. Legalább ilyen fontos lenne arról beszélni, hogyan őrizhetjük meg egészségünket. Ha ugyanis egészségesek maradunk, nem kellenek gyógyszerek, sem kórház, sem drága CT berendezés. Persze, ez egy irreális és ideális állapot, kórházakra és orvosokra szükség van. De miért nem lehet megtanítani az emberekkel, hogy melyik típusú élelmiszereket melyik típusú embereknek mikor és hogyan érdemes fogyasztani? Milyen mozgásformák valók az egyes embertípusoknak? Az „együnk sok gyümölcsöt és mozogjunk sokat” típusú tanácsokkal nem sokra megyünk, ez kiderült az utóbbi évtizedek során. Az élelmiszeripar és az egészségügy profitálni akar az emberekből, nem segíteni nekik. Patetikus szavak, de én leginkább ezt érzem, ha bemegyek egy hipermarketbe vagy egy kórházba. Közben azért azt se felejtsük el, hogy ezen a téren a magunk urai vagyunk: megválaszthatjuk, mit eszünk és mit teszünk, hogy egészségesebbek legyünk, nem az egészségügyi miniszter jár helyettünk a boltba. Szóval csak részben okolhatjuk a rendszert. Amiért viszont mindenképpen okolható a rendszer, hogy nem figyel az emberek egészségének megőrzésére, a megelőzésre.