Még egyszer a májról

Éppen az Arkangyal-tekintetű albatroszhoz címzett tengerparti kiskocsma teraszán ücsörögtek, és pokrócokba csavarkózva figyelték, ahogy a szél újra és újra megpróbálja a sarokba söpörni a fodros szélű hullámokat. Ön szerint hol van a tengerpart sarka? – törte meg a szélcsendet Bandika. Ervin jobb keze mutatóujját emelte fel fáradtan, és mutatta, hogy szerinte ott. Eltelt húsz perc, Bandikából pedig kibuggyant a felháborodás az új New York-i májtörvények miatt. Szerinte ugyan letagadhatatlan, hogy az emberiség nagy vétkeket produkál a táplálkozás, még inkább a táplálkoztatás terén, ám nem biztos, hogy épp a libamájon kéne elverni a port. Szegény libamáj semmiről sem tehet. Nem tehet a szalámikultúrát átszövő szalámitaktikáról, sem a gyomirtózott gabonából készült fehérlisztes akármikről, de még a pálmaolajról sem, ami mindenben ott van, és amelynek kitermelése a trópusi lakosságot erdőirtásra ösztönzi. 

Egy jó libamáj mindig egy jó libamáj lesz, kacsamájjal sosem helyettesíthető, kiabálta a parti szélbe Bandika. Mennyivel szenved jobban egy tömött liba, mint a négyzetdeciméternyi ketrecekben tojatott tyúkok milliárdjai? – fordult Ervinhez. New Yorkban régóta kampányolnak az állatvédő szervezetek az ínyenc étel ellen, mivel annak előállítását állatkínzás eredményének tartják. A tenyésztők ugyanakkor azt állítják, hogy a gyakorlatot, mármint a tömést, nagyon humánus módon végzik – lobogtatta a napilapot. Persze a szél erősebb volt, kikapta Bandika kezéből, azonnal lapjaira bontotta és belefújta a tengerbe. Ervin behúzta nyakát kabátja gallérjába és megállapította, hogy ha mindenki ezt csinálná, amit most Bandika, vagyis több mint hétmilliárd ember, akkor a világtengerek helyén nem maradna más, mint egy nagy átázott újságpapír-galacsin. Egy magazinmocsár. Mellesleg azt sem érti, miért érvel a libahizlaló vállalat azzal, hogy humán módon tömi a libákat. A humán azt jelenti: emberi. 

A liba viszont, ha megkérdeznék, nem biztos, hogy emberi bánásmódot szeretne, inkább libait, vagyis hogy bánjanak vele libához méltóan.

Mert ugye ha a liba hizlalná az embert, és a liba kijelentené, hogy minden rendben, hiszen libául bánunk velük, attól az ember sem nyugodna meg (ha közben meg is hízna a mája). Bandika szerint a libamájhoz házi tarhonya passzol, meg friss csalamádé. Ervin szerint tört krumpli, amelyet a máj kisütésekor visszamaradt, töpörtyűtörmelékkel gazdagodott zsír aljában érdemes törni, valamint savanyú paprika, lehetőleg fehér.