Medvék között, faházban

Persze erdő is van körülötte – azt otthagynám, nekünk ott a Kárpátok –, az erdőben pedig medve. Ez a vidék mindig is kedvenc helye volt a mackóknak, de a háztulajdonos szerint most úgy elszaporodtak, hogy egy medvére nagyjából egy négyzetkilométernyi élettér jut, így nem csoda, ha a csalitost járva esetleg találkozunk vele. Az ő tanácsa ezzel kapcsolatban egyszerű: ne menjünk az erdőbe. Kár. De nem megyünk. Pláne, miután a hírekben halljuk, hogy egy húszéves fiatalembert a saját gazdaságukban támadott meg egy medve, s az anyjának köszönhető, aki vasvillával űzte el az állatot, hogy a fiú „csak” a kezén szenvedett harapás okozta sérüléseket.

Meglátogatjuk egy barátnőmet is, akinek szintén a térségben van faháza. Jól bent az erdőben, egy csaknem fél évszázados üdülőtelepen. Az odavezető út mellett teletömött konténerek hosszú sora. A szeméttel teli műanyagszatyrok sokaságától némelyik konténer tetejét be sem lehet csukni, sőt még mellettük is hevernek szemeteszsákok. Nem tudom, mi ennek az oka. Az, hogy ritkán viszik el a szemetet, vagy pedig az ott nyaralók túl gyorsan túl sok szemetet produkálnak, amit a szemetesek nem győznek elszállítani? Mindenesetre ocsmányul néz ki és büdös. Nem kell ahhoz medvének lenni, hogy érezzem.

A barátnőm nem fél a medvéktől, azt mondja, negyvenhárom év alatt még eggyel sem találkozott, bár az utóbbi időben már ő sem merészkedik messzire. Meg akarja mutatni, merre szokott sétálni. Nincs nagy kedvem hozzá, de nem akarom elrontani az örömét. Elindulunk a betonúton. Egyik oldalon elszórtan házak, a másik oldalon nem épp egészséges kinézetű fák, alattuk sűrű bozótos. Valahogy nem igazán élvezem. Aztán hallok egy fura hangot, ami nagyon hasonlít kicsi unokám állathangutánzó könyvéből a medve hangjára. Menjünk vissza, kérlelem. Barátnőm semmit sem hallott, ne hisztériázz már, mondja, de visszafordulunk.

Hisztéria ide vagy oda, az én medvékkel kapcsolatos alaphangomat a Winnettou c. film adta meg, amit még gyerekként láttam. Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Ribana kis késsel hadonászva próbálja magát megvédeni egy medvétől? Biztos, hogy alulmaradna, ha nem mentené meg a hős Winnettou. Később a múzeumban látott két lábra ágaskodó medve sem tűnt nagyon barátságosnak, pedig kitömött volt, de hát nekem mindig élénk volt a fantáziám. A másik oldalon persze ott vannak az aranyos mesemackók, Maci Laci, Micimackó, az estimesés brumi. Pusztán érzelmi alapon nem könnyű állást foglalni. Viszont racionális megközelítéssel élve az tűnik elfogadhatónak, hogy kordában kellene tartani a medvék számát.

Tudom, sokan azt állítják, hogy nem a medve van túlszaporodva, hanem az ember, és mi vesszük el az ő életterét. Na jó, de akkor ebből az következik, hogy mi, emberek ne szaporodjunk? Meg azzal is győzködnek, hogy nem kell félni a medvétől, mert az tulajdonképpen nem bánt. Hát amíg a szobában ülünk, tényleg nem, odakint meg vagy igen, vagy nem.

Persze az agresszív medvénél van rosszabb is. Egy agresszív ember.