Medvebocsánat

Állítólag volt engedélye egy medve kilövésére, viszont biztosnak tűnik, hogy nem ennek a medvének a kilövésére. Ez viszont nagyobb trófea. A német ajkú sajtó dörgedelmes szavakkal illeti a herceget, a román miniszterelnök pedig azt mondta, hogy az elejtett medve nem is a legnagyobb volt. Tánczos Barna román környezetvédelmi miniszter a vizsgálatok eredményére vár, és megjegyezte, hogy ha törvénytelen volt a kilövés, 30 ezer eurós bírság jár érte. Emanuel von és zu Lichtenstein pedig azt üzente, hogy neki semmi mondanivalója nincs az esettel kapcsolatban.

A helyi vadászszervezetszerint kiadtak egy engedélyt egy problémás nőstény medve kilövésére, amely garázdálkodásával többször problémát okozott a helyieknek. Többen hangsúlyozzák azt is, hogy az egyre szaporodó medvék veszélyeztetik a helyieket.

Szlovákiában szintén nem ritkaság (régebben sem volt az), hogy medvék bóklásznak bizonyos hegyvidéki települések utcáin, kukákat borogatnak fel, vagy csak úgy időznek valahol, ahol emberisjár. Végül is ők is itt élnek. És az ember is bemegy az erdőbe néha.

Kinek van igaza? Azoknak, akik sajnálják Arthurt, és legszívesebben minden medve lelövését megakadályoznák (meg egyébként is a környezetvédelemből élnek)? Azoknak, akik félnek, mert medvés helyen élnek, és a szigorúbb medvepopuláció-szűkítésben látnák a megoldást? Vagy Emmanuel von és zu Lichtensteinnek, akinek nincs semmi mondanivalója az ügyről?

Nézzük meg egy másik szemszögből. Mi lett volna, ha nem Arthurt lövi ki a herceg, hanem azt az ismeretlen, kettes magaviseletű medvét? Mi van akkor, ha útközben autójával egy nyulat is elütött? A nyúlélet nem számít? A medvének és a nyúlnak is egy élete van. Mindkettő egy állat.Jó, jó, de a medve nagy. A nyúl meg hozzá képest kicsi. Ezért a medveorvvadászat felháborító, a nyulak meg... csak nyulak. Tehát minél nagyobb egy állat, annál felháborítóbb a halála?

Nézzük csak. Ha hírek jönnek arról, hogy elefántot és orrszarvút öltek meg Afrikában, elszomorodunk, haragra gerjedünk. Megint eggyel kevesebb. Ha lecsapunk egy legyet, nem szomorodunk el (legfeljebb ha mégsem döglik meg), ahogy akkorsem, ha az egérfogónkba ragad egy egér. Persze jogunk van eldönteni, melyik élőlényeket szeretjük, és melyikeket nem. Csak hát ha majd egyszer a legyek lesznek a Föld urai, az ember semmi jóra nem számíthat. Mondjuk így sem, úgyhogy akkor tulajdonképpen talán mindegy is, ki mit gondol minderről.

A szerző a Vasárnap munkatársa