Meddig alszanak még?

Pedig téma és ügy lenne bőven.

Robert Ficóék simán képesek lesznek arra, hogy a jövő évi költségvetést a különböző megszorításokkal – melyekből nem lesz kevés – úgy fogadják el, hogy az ellenzéki pártok ezeket a rossz híreket képtelenek lesznek a saját javukra fordítani.

Minden rendes demokratikus ország úgy működik, hogy ha egy kormánypárt megszorításokra kényszerül, akkor az ellenzék kiabálni kezd.

Így működött ez korábban nálunk is, az elmúlt években a Smer egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy ellenzékből ne védje a lakosságot bármilyen megszorítás ellen, becsületes baloldali populista módon viselkedett.

Ám most, amikor ők vannak kormányon, a különböző megszorító intézkedéseket és csomagokat nagyon könnyen elfogadják anélkül, hogy bármilyen komolyabb érdekvédelmi csoport felemelné a hangját ellenük.

A második nyugdíjpillér szűkítése, a gépjármű regisztrációs adójának bevezetése, az önálló vállalkozók terheinek növelése mind-mind olyan téma, mely talán a legszegényebb rétegeket nem annyira érinti, de azért Szlovákiában is létezik egy széles középréteg, melynek ezek miatt kevesebb pénz marad a zsebében.

Lehet, hogy bizonyos ellenzéki politikusok szerint még túl kevés idő telt el a választások óta, de az ember azt szeretné, hogy ne csak a kampány idején, hanem mondjuk a választások előtt 3,5 évvel, azaz a választások után úgy öt-hat hónappal is törődjenek vele a pártok.

Nem azt várjuk el, hogy a pártelnökök és beosztottaik hetente kétszer tartsanak sajtótájékoztatót, ahol elmondják, mennyire rossz a kormány, de a felszínes pufogtatásnál ők sem jutnak előbbre.

Sokkal jobb volna azt látni, ha valódi alternatívákat javasolnának. Szakmai műhelyek javaslatait volna jó olvasni, hogy azt mondhassuk, igen, ezeket érdemes megválasztani, mert ők jó irányba tudnák vinni az országot, legyen szó gazdaságról, egészségügyről, vagy mondjuk oktatásról.

A botrányok nagyon kellemetlenek tudnak lenni, de gyakran csak ezekkel lehet rákényszeríteni a hatalmat bizonyos ügyek megoldására.

Éppen ezért az ellenzéknek kellene figyelnie a kormány minden rossz lépésére, és erről tájékoztatni úgy, hogy közben megoldási javaslattal is álljon elő.

Pár hónapja, amikor a kormányt első körben kritizálták a készülő megszorítások miatt, Robert Fico felszólította őket, mutassák be saját javaslataikat, honnan kellene összeszedni a hiányzó pénzt a költségvetésbe.

S bár lehet, de nem valószínű, hogy voltak kész javaslatok, senki sem tudta ezt úgy kommunikálni, ahogy kellett volna.

A kormányfő könnyedén tette nevetség tárgyává őket, mint akik nem is értenek az ország irányításához.

Ha az elkövetkező hónapokban nem látunk javulást, valóban olyan érzésünk támadhat, hogy a jobboldali pártok többségét ki kellene vonni a forgalomból, hiszen képtelenek lépést tartani a kormánnyal.