Matovič mutatványai

Mióta Matovič miniszterelnök, még inkább kidomborodtak jó és rossz tulajdonságai, és ennek természetesen funkciójából eredően jelentős társadalmi hatása van, főleg ha hozzáadódik a hatalmas egója is. Kifogyhatatlan energiája és tenni akarása különösen értékes ezekben a nehéz időkben. Az utóbbi jellemvonásának azonban akár a polgárok életét megkeserítő következménye lehet. Több konkrét példát sorolhatnék, de nézzük a szigorításokat fokozatosan enyhítő rendelkezések előzményeit.
Richard Sulík és szinte valamennyi neves hazai közgazdász kérlelte Igor Matovičot, hogy enyhítse a kisvállalkozók, az üzletek tulajdonosai, a szolgáltatásokat nyújtó magánszemélyek és az őstermelők gondjait. Elég hosszú ideig falra hányt borsóként hullottak vissza az érvek, hogy a bezárt üzletek és szolgáltatások tulajdonosai ugyanolyan óvintézkedésekre képesek, mint például a házikedvenc-eledelt árusító bolt, vagy a kisebb autószervizek. Miközben a bevásárlóközpontok pénztárai előtt csúcsidőben nagyon kevesen tartják be az egymás közti legalább kétméteres távolságot. Figyelmébe ajánlották a kormányfőnek azt is, hogy Magyarországon súlyosabb a helyzet, mégsem zárták be a kültéri őstermelői piacokat, amelyeket már Csehországban, Szerbiában, sőt Olaszország néhány régiójában is megnyitottak. A miniszterelnök minderre néha már rögeszmésen azt ismételgette, hogy ezek a kis cégek, egyéni vállalkozók együttvéve a nemzeti össztermék (GDP) alig több mint két százalékát termelik, ezért a nemzetgazdasági szempontból fontosabb területekre kell összpontosítani. Ez féligazság, mert legalább 300 ezer ember megélhetése főleg attól függ, milyen körülményeket teremt munkája, vállalkozása számára az állam. Segíti, vagy akadályozza.

A csallóközi, a gömöri és más őstermelők közül sokan még gúzsba kötve is a túlélésüket elősegítő elszántságukra és kreativitásukra támaszkodtak, virtuális piacokon árulták termékeiket. Ami egészséges ösztönt sugallt, de létszükséglet is, hiszen számukra a kevéske bevétel is sokat jelent: nem veszik kárba a munkájuk, vevőre találnak friss terményeik. Ám az üzletesek, szolgáltatók és alkalmazottaik ennyi esélyt sem kaptak, ezért egyre reménytelenebb helyzetbe kerültek. Végre lépett a miniszterelnök, aki olykor képes álláspontját gyökeresen megváltoztatni, majd egyéni politikusi mutatványként a sokak által követelt döntést saját érdemeként beállítani. Miközben a felelősséget ezúttal is eleve a szakemberekre hárította, ha netán a lazítás után a feltételezettnél nagyobb méretben terjedne a járvány.

Ilyen körülmények között született meg a korlátozásokból kiutat felvillantó, négyszakaszos menetrend, amely bizakodást nyújtó, megpróbáltatásaink értelmét erősítő lehet. Ugyanakkor visszafogja a hurráoptimizmust, hiszen a második szakasztól a további könnyítéseket az új fertőzöttek számának alakulásától teszi függővé. Indokolt esetben újabb szigorítást is kilátásba helyez. Nem feledhetjük, hogy a gyilkos kór elleni háborút korántsem nyertük meg. E hét elején az Egészségügyi Világszervezet (WHO) igazgatója is felhívta erre a további könnyítéseket mérlegelő politikusok, de a követelőzők figyelmét is. Végérvényes győzelmet csak a várva várt vakcina feltalálása és tömeges alkalmazása jelenthet, ami nem holnap lesz. Addig életbevágóan fontos ezen a sokféle veszélyt rejtő területen megfontoltan cselekedni. Kormányfőnek, polgároknak egyaránt.