Maszatolás felsőfokon

Forró elnök úr csúsztatásaira/hazugságaira szeretnék reagálni, ám mielőtt ezt megtenném, úgy tartom tisztességesnek, ha jómagam is beismerem: a Kékek–Híd választási „eredménye” katasztrofális. Az okairól valószínűleg majd az elemzések után lehet bővebben beszélni, de kapásból már most elmondható, hogy négy hónap alatt sajnos csak ennyire futotta. Sajnos az idő rövidségét még tetézte a Híd elhibázott, majdnem csak facebookos kampánya, de az is igaz, hogy a szűkös anyagi háttér miatt nem lehetett úgy végigtapétázni Szlovákiát, mint a Szövetség jelöltjei tették, de arra azért kellett volna anyagi hátteret biztosítani, hogy legalább plakátokkal jelezzék a Híd jelenlétét. Nem az én tisztem azt értékelni, hogy a magyarországi mediális és anyagi háttér mellett mennyit segített a magyar kormány tagjainak a beavatkozása a mostani választásba, ráadásul ez mit sem változtat az eredményen.

De térjünk vissza a Forróval készült hétfői interjúhoz. Forró újból hazudik, azt állítva: „csak néhány ember távozott a Hídból.” Már többször elhangzott a tény, hogy a Szövetség Híd-platformját alkotó 45 tagból 37 szavazott a kilépés mellett, és 39 elhagyta a Szövetséget. Ettől azonban sokkal fontosabb az a tény, hogy a 2020-as parlamenti választáson kapott csaknem 60 ezer hidas szavazatot nem sikerült a Szövetségnek megszereznie. A hétvégi választáson mintegy 17 500 szavazattal szereztek többet, mint 2020-ban, annak ellenére, hogy a 2023-as választási részvétel majdnem 3%-kal nagyobb volt, ráadásul ennek egy részét Gyimesi hozhatta. Valószínű, hogy a volt Híd-szavazók látva, hogy a felmérések szerint milyen alacsony a Kékek–Híd támogatottsága, átpártoltak szlovák pártokhoz, vagy otthon maradtak.

Nem ártana Forró elnök urat felvilágosítani arról is, hogy a választók egy része az emóció mellett azt is figyelembe veszi, kinek van esélye bejutni a parlamentbe, s ha a favorizált pártjának nem, akkor az átszavazásnál annak az ellenfelét támogatják, akitől tartanak. Tehát, ha elutasítják például az LMBTQ- agendát (meleg jogok), akkor például a Smert választhatják, és fordítva, ha félnek Fico lehetséges kormányától, akkor például valamelyik liberális pártra szavaznak. Mellesleg több ilyen üzenetet kaptam jómagam is azzal, hogy az eddigi hidas választó most más (szlovák) pártot fog választani.

Sajnos egyet kell értenem Mózes Szabolccsal abban, hogy „az etnikai politizálásnak vége lehet”. Sajnos bele kellene törődni (mást úgy sem tehetünk), hogy a szlovák pártok is megtalálták az ún. saját magyarjaikat, akik elég sok magyar szavazatot szereztek – elég csak megnézni az általuk szerzett „karikákat”. Ezért kellene azt tudatosítani, hogy ideológiai alapon nem szabad kizárni egy magyart sem a „közös” pártból, de azt is, hogy együtt kell működni minden arra hajlandó nem magyar nemzetiségűvel – és igen, egy párton belül. Ezt a modellt már a Híd kipróbálta, és minden támadás ellenére működött, sőt eredményes volt a felvidéki magyarság szempontjából is. Persze ehhez önreflexióra és komoly szemléletváltásra van szükség a Szövetségen belül.