Másként élni

Fiához, Imre heceghez írt Intelmei így folytatódnak: 

„Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod”. 

Nem kell különösebben kifejtenem, mekkora kárt okoz a szívekben és a lelkekben – valamint katolikus szent királyunk szerint magában az országban is (Magyarországban, de a környező országok magyarok lakta vidékein is) – az idegengyűlöletnek, a másság gyűlöletének az a tudatos terjesztése, amelyet a magyar kormány végez. Gyűlölni kell mindent, ami más, ami idegen, ami bármiben is eltér attól, amit a hatalom helyesnek, elfogadhatónak jelöl meg. Nehéz is lenne felsorolni mindazt, amit az utasításoknak megfelelően el kellene ítélnünk, kiűznünk, kiirtanunk, semmibe vennünk. Mi pedig szlovákiai magyarként szintén kizárunk a körünkből mindenkit, aki más, mint mi.

Ha a többségi nemzethez tartozik, azért nem szeretjük, ha a bőre más színű, azért, ha a nemi identitása más, akkor azért ítéljük el. És még nem szóltunk a más vallásúakról vagy a menekültekről, akiknek a vallása és ők maguk is szinte ördögtől valóknak tűnnek. Persze mindegyikfajta gyűlöletet szépen meg is tudjuk indokolni. És főként veszélyforrásként feltüntetni, minden csoportra tudunk legalább egy mondatot mondani arról, hogy mivel és milyen módon is veszélyezteti a mi életünket, munkánkat, nemi identitásunkat, vallásszabadságunkat stb., miközben egyáltalán semmit, vagy csak nagyon keveset tudunk róluk. 

Nem lenne igaz viszont, ha azt gondolnánk, hogy mindezt a gyűlöletet csupán az aktuálisan még uralkodó magyar kormányfő hintette el közöttünk. Az idegengyűlölet, amely főként az ismeretlentől való félelemből ered, mindig is jelen volt. Minden társadalomban. A hatalom pedig amikor csak jónak látta, felhasználta saját érdekei, céljai megvalósítására, és főként hatalma megszilárdítására és megőrzésére.

Az ellenségeskedés hatalmi felhasználásának még kifinomultabb, továbbfejlesztett formája az, amikor ugyanazon csoportban, a „magyar emberek” csoportjában hintjük el a gyűlölet magvait, teszünk ellenséggé barátokat, családtagokat. 

És ezt a magyar kormány óriási mértékűvé növelte. A nem megfelelő magyar emberek nem is tartoznak a magyarok közé! Bizonyára rossz származásuk lehet az oka, hogy nem lehet őket semmilyen módon a karámon belülre terelni vagy legalább elhallgattatni. Lehet, hogy még István király fogadta be őket idegenként! 
És mit is mondott még István? 
„...tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod.”