Makovecz és Kertész

Makovecz Imre politizált. Volt véleménye a világról, Magyarországról, pártokról, politikusokról. Nem szerette Gyurcsányt, nem szerette az MSZP-t, kijött egyes szocialista polgármesterekkel (maga nyilatkozta). Bírálta néha a Fideszt, több képviselőjét is, de fenntartások nélkül támogatta Orbán Viktort. Egy nagy súlyú teljesítményt mutató értelmiségi, aki nem bánta a közéleti harcokat.

Mondható, monomániás művészet az övé – sok alkotóé az. Formátum volt: saját, mindenhol felismerhető világot teremtő. Makovecz organikus építészetét szeretni: nem kötelező. Szabad a rajongás az életmű minden megnyilvánulásáért, de nem tiltott válogatni sem: emez tetszik, lenyűgöz, más munkája nem annyira. Egy dolgot nem illenék: fitymálni. Pedig azt is szokás régóta: az ajakbiggyesztések divatos oka sokszor az, hogy politikai megnyilvánulásai felidegesítettek – sokakat. Megosztó közéleti fellépéseivel vitatkozni szabad, érdemes – volt. Ami maradt: épületek. Ahogy a költő szól: „A művészet örök. A többi por. A népet túléli a szobor”.

Magyarországnak, szerencséjére, e nagy építészen kívül van még néhány ablaka a világra. Egyikük bizonyosan Kertész Imre író. Nehéz ember ő is, szenvedélyes és gyakran vitákra ingerlő megállapításokat tevő. Irodalmi alkotásairól ítélkezés és ízlés dolgában ugyanaz elmondható, mint fentebb Makovecz kapcsán. Közéleti kijelentéseiről szintén, ha nagyon másképpen is. Egy dolgot nem illenék: gyűlölködni, hidegrázással pillantgatni a csukott könyvekre.

Nagy művészek szoktak tévedni. Mint ahogy gyakran rátapintanak lényeges dolgokra és egyedül maradnak. Ellenségeket szereznek, rajongótábor gyűlik mögéjük. Nem oly lényeges ez alkotásaikhoz képest. Méltányosság, nyugalom, szelídség kéretik ügyükben. Érték, ízlés, indulat elválasztása. Politika felől közelíteni szellemi-tárgyi alkotásokat veszélyes dolog.

Magyarország ablakain kinézve más-más kép, perspektíva tárulhat elénk. Magyarország ablakain bepillantva ugyanazt láthatjuk másként: magunkat. Redőny helyett tanuljuk meg elviselni tükörképeinket, emberek.

Szombathy Pál; a szerző magyarországi publicista