Magyarul betyárkodók

Szokatlan időpontban cseng a telefon, Margó nem ilyenkor szokott hívni, régtől ismert idős barátnőmmel az esti órákban szoktuk megvitatni a világ dolgait. Nyugdíjaztatása előtt egy diszpécseri központban dolgozott, gyakorlott telefonáló, az esti eszmecseréket csaknem személyes találkozókként éljük meg. Margó hangja nyugodt, mégis kimért. Épp az imént rázta le a kellemetlenkedő, furcsa modorú házmestert, aki valamiféle régi, gyanús jegyzőkönyveket akart vele aláíratni. „Azzal küldtem el, hogy a gyerekeim, az unokáim a szívemre kötötték, hogy semmit se írjak alá.

Azt hittem, ennél nagyobb baj ma már nem érhet, de ekkor megszólalt a telefon. Válogatott magyarsággal, teljes névvel bemutatkozva egy férfi azt mondta, fegyvereket csempészett az unokám, de elkapták a küldeménnyel, és most nagy bajban van” – mondja egy szuszra Margó, de ekkor már olyan hanggal, mint aki úgy érzi, abszurd filmbéli krimibe csöppent.

A nagyvárosban élő unokájával rendszeres kapcsolatban van, épp az előző este beszélgettek, és úgy érezte, Miki teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott. „A férfi azzal folytatta, hogy mindent megtesz azért, hogy Mikit kihozza a bajból, ismer egy remek ügyvédet, aki már több alkalommal segített. Annyit kér csupán cserébe, hogy 35 ezer eurót juttassak el hozzá. Mi tagadás megszólalni sem tudtam, rövid hallgatásomat kihasználva ezért azt mondta a telefonáló, hogy jó, akkor legalább 27 ezret” – mondja Margó. Idős barátnőm hozzáteszi, jól ismeri Mikit, világ életében utálta az erőszakot, a csalást és a fegyvereket, aztán felidézte magában az előző esti beszélgetésük derűjét.

„Megpróbálták eloszlatni a kétségeimet a felől, hogy valóban az unokámmal történt az eset, és azt mondták, átadják neki a telefont. Egy sírós fiatalember szólt bele azzal, hogy ő Miki, és nagyon fél, segítsek rajta. Kicsit talán még hasonlított is az illető hangja az unokáméhoz, aki gyerekkora nagy részét itt töltötte nálunk, de egyáltalán nem Mikire vallott az egész rémtörténet!” – teszi hozzá Margó.

A vezetékes telefonról beszélő nyugdíjas asszony ekkorra nagy nehezen rátalált a mobiltelefonjára, és kissé esetlenül, de megpróbált rákeresni Miki számára. Izgalmában összefolytak a nevek és a számok a szeme előtt, végül sikerült felhívni az unokáját. A másik telefont közben búcsúszó nélkül letette. Miki a sok dolgozástól nyúzottan, de békésen szólt bele a telefonba. Nem értette, miért keresi a nagyanyja ismét, hiszen este beszéltek. Később jutott az eszébe Mikinek, hogy az előző napon egy ugyancsak magyar hang kereste idegen számról. Az egészségi állapota felől érdeklődtek, valamiféle kedvezményes szűrővizsgálatot ajánlva. Margó vezetékes telefonján a kijelző ismeretlen hívószámként jelezte a magyarul beszélő csalók hívását, és a telefonközpontban sem tudták megmondani, honnan hívott, ki volt a telefonáló személy.

„A családtagokkal a kisebb-nagyobb távolságok ellenére folyamatosan kapcsolatban vagyok. Tudunk egymásról, nem csak ünnepnapokon, különféle események kapcsán keressük a másikat udvariasságból” – szegezi le Margó. Szerencsésnek érzi magát, mert a csalók ezúttal nem jártak sikerrel, de honnan tudhattak róla mindent? Mi van azokkal, akiket sikerül lépre csalniuk?