Magyarigazolvány - rendhagyó esetek

Az újvidéki információs iroda munkatársainak ügyfélfogadásain Dél-Bácskában és Szerémségben nem csak a szórványmagyarság körében nagy az érdeklődés a kedvezménytörvény iránt: bőven akadnak rendhagyó esetek is, amikor nem egyértelmű, hogy a kérelmező érdeklődő megkaphatja-e a magyarigazolványt.

Egy Újvidék környéki faluban kihelyezett ügyfélfogadás alkalmával megjelent egy szerb férfi, akit "magyar Stevónak" becéznek a falubeliek. Stevót az irodában egyik ismerőse kérdőre vonta, hogy szerb létére miért kér magyarigazolványt. A válasz így hangzott: "Az iskolában nálad mindig jobb voltam magyar nyelvből". Stevo magyar nyelvű általános iskolába járt, és valóban kitűnően beszéli a nyelvet. Magyarnak vallotta magát, és kérelmezte a magyarigazolványt.

Döntés elé állított a kedvezménytörvény egy újvidéki jogászt, akinek szerb-magyar-német ősei voltak. Az illető alig tud magyarul, de édesanyja magyar volt, és katolikus templomban keresztelte meg fiát. Végül ő is a magyar identitás mellett döntött, és kérelmezte a magyarigazolványt.

Egy kiemelkedő fiatal újvidéki hegedűművész - szép csengésű magyar neve van -, magyarnak vallotta magát, noha édesapjával ellentétben egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Semmilyen okmánnyal nem tudta igazolni magyarságát, s önbecsülésből nem kívánt beiratkozni valamelyik vajdasági magyar egyesületbe, mint ahogyan tették sokan ilyen esetben. A hegedűművész gyakran veszi repertoárba magyar zeneszerzők műveit, járja velük a világot, és öregbíti a magyar kultúra hírnevét. Kivételeztek vele, s ő is igényelhetett magyarigazolványt, hiszen - érveltek az iroda munkatársai hosszas tanácskozás után - Liszt Ferenc is magyarnak vallotta magát.

Igényelte a magyarigazolványt egy idősebb korú férfi, akinek ugyancsak magyar neve van, és Bács városában született. Szülei magyarok voltak, de ő - vallotta be - már teljesen elfelejtette az anyanyelvét. Az információs irodában az egyik kérelmező alaposan ledorongolta, saját példáját ecsetelve: "Szerb vagyok, de megtanultam a magyar nyelvet, mert magyar a feleségem". Fonák helyzet alakult ki: a magyarul egyáltalán nem beszélő férfi magyarigazolványt kért, az viszont, aki tisztán beszélte a nyelvet, "csak" hozzátartozói okmányért folyamodhatott.

A dél-bácskai Nyékica faluban 400-500 magyar él. Nagy részük alig beszél már magyarul, de magyarnak vallja magát. Folyamodhattak ők is magyarigazolványért, mivel többségük okmánnyal tudta igazolni nemzeti hovatartozását.

A szerémségi Satrinca és Dobradó falvak magyar lakosai közül sokan írni sem tudnak magyarul. A kérőlap kitöltésekor besegítettek az újvidéki iroda munkatársai. Voltak olyanok, akik először látták magyarul leírva nevüket. Így lett a kedvezménytörvény révén Stevanból ismét István, Pavelből Pál és Nikolából Miklós.

Egy dobradói magyar lány viszont szembetűnően gyorsan és ügyesen írta le magyarul a nevét. Amikor rákérdeztek, hogy hol tanult magyarul írni, beismerte, hogy valójában nem ír magyarul, de fél éjszakán át gyakorolta helyesen leírni a nevét.

Galambos László, az újvidéki iroda vezetője szerint a kedvezménytörvénynek bizonyos értelemben szűk a tere, hiszen vannak olyan nem magyar nemzetiségű személyek, akik nagyon sokat tettek a magyarságért. Nekik talán valamiféle külön okmányt kellene kitalálni - mondja. Itt van például Sava Babic, a belgrádi egyetem magyar tanszékének szerb nemzetiségű vezetője, aki tucatnyi magyar szépirodalmi művet fordított szerb nyelvre, hozzájárulva a magyar kultúra ápolásához.

Mindent egybevéve, a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos teendők elvégzése közben az iroda munkatársai láthatják: tévhit, hogy Dél-Bácskában és Szerémségben már csak elszlávosodott, nemzettudatukat vesztett magyarok élnek - mondta az MTI-nek Galambos László, hozzátéve: hosszú út vezetett ahhoz, hogy egyesek elveszítsék nemzeti tudatukat, de a kedvezménytörvény talán megmutatja a visszautat.