Magyar, lengyel, ha összekap

Isten veletek, elhagylak titeket – ígérte egykor dalolva Vladimír Mečiar, de nem tartotta meg az ígéretet. Nem ment el. Itt hagyta nekünk az amnesztiákat, s velük együtt nemcsak a deformált jogi rendszert, hanem az ország morálját is. Olyan társadalmat, ahol, az állam a zsákmány, s a politika az eszköz az elosztására. Alapító atyánk egy olyan önálló államról szóló mesét hagyott ránk, amelyben a rossz győzedelmeskedik a jó felett. Most újra eljött, hogy egy tévés esztrádban emlékeztessen minket erre egy még nyomorultabb és rongyosabb változatban. Mečiar tényleg a nemzet atyjának hiszi magát, holott csak egy kiválasztott réteg atyja volt, amely a vezér pozíciójából profitált. Ám az Elrablás című film premierje és az amnesztiák évfordulója váratlanul aktiválta a halottnak hitt témát, amely valójában olyasmi, mint a közéletünk zombija. Az amnesztiák eltörlését célzó javaslat pedig esély arra, hogy végre méltón búcsút intsünk neki. A Smer több képviselője meglepetést okozott, amikor kijelentette: támogatnák az amnesztiák eltörlését. Igaz, Marek Maďarič és Miroslav Lajčák nem szavazhat, hiszen kormánytag, de álláspontjuk így is említést érdemel. Csak nehogy Fico most vegye a telefont, és egyenes adásban letolja kollégáit úgy, mint az állami egészségbiztosító főnökét szidta meg a „marhaságaiért”, amelyeken a biztosító takarékossági csomagját kell érteni. Aztán felrakta az egészet a Facebookra. S közben a Közgazdasági Egyetemen a Putyin támogatójaként ismert Andranik Migranyan politológus adott elő diszkréten, aki egyebek mellett a jó (1939 előtt) és a rossz (az után) Hitler-tézis képviselője. Mindkét esemény, valamint a mečiarizmus és a szovjet megszállás utózöngéi jelzik, milyen sokáig tart társadalmunknak, míg megérti, hogy ki és mennyi ideig bánt rosszul vele. És vannak, akik sosem fogják megérteni. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája  --------------------------------------------- (Magyar, lengyel, ha összekap)  A hét legfontosabb külpolitikai eseménye az Európai Tanács elnökének újraválasztása a brüsszeli csúcson. A korábbi nemzeti liberális lengyel miniszterelnök, Donald Tusk mögött egyöntetű volt az Európai Néppárt támogatása, így ő marad az uniós állam- és kormányfőket tömörítő testület elnöke újabb két és fél évre. Megbízatását éppen honfitársai, lengyel politikai ellenlábasai igyekeztek megakadályozni, ám a radikális jobboldali Jog és Igazságosság miniszterelnök asszonya egyedül maradt, miután leghűbb szövetségesük, Orbán Viktor eltáncolt és nem vett részt a vétóban, ami reálpolitikai döntés is lehetett, hiszen a dupla minősített többség elég a poszt elnyerésére. Ugyan magyar, lengyel két jó barát, de nem mindig harcol együtt, ha uniós ügyek, német érdekek és varsói belpolitika keveredik össze. *  *  *(Paksi atomsorompó fel)  A hét legjelentősebb magyar politikai történése az Európai Bizottság döntése, amely néhány feltétellel jóváhagyta a paksi atomerőmű bővítését. A vizsgálat lezárult, az engedély megadatott, Paks II pénze viszont a karbantartás mellett csak az orosz hitel visszafizetésére fordítható. Ha nyereséges lesz persze, hiszen a brüsszeli vizsgálatok a magyar optimizmussal szemben nem ezt valószínűsítik. Brüsszel ugyanakkor elfogadta, hogy az atomdeficit állami kipótlása tagállami jogkör, bár az osztrákok még próbálnak torpedózni. Hát ennyit arról az illúzióról, hogy az oroszok nyomulása ellen nyugati védelmet érdemes kérni – ha valakinek ilyenje még volt. Van az üzlet, van az unió szíve és van a periféria. S hogy népszavazás még megakadályozhatja-e a paksi bővítést, ahogyan nemet mondott korábban Ausztria és Olaszország? Lapzártakor kevesebb esélyt adunk rá, mint amennyi a Barcának volt a labdarúgó BL-ben a párizsi 0–4 után... SZOMBATHY PÁLpublicista