Lipšiccel egy örök ígéret távozik

Az egykori belügyminiszter a szlovákiai politikában komoly, sőt, kivételesnek számító dolgot tett: még mielőtt kiderült volna, hibás-e a közúti baleset előidézésében, lemondott képviselői mandátumáról. Esetében valószínűleg tényleg nem számításról van szó, megértjük: nehéz lehet egy durva haláleset után a plénumban maradni, s ugyanazzal a hévvel aprítani politikai ellenfeleit. Lipšic távozásával a jobboldali egyik messiásjelöltje vész el, aki sosem volt képes ígéretes politikusból valódi vezetővé válni. A politikába fiatal szakértőként, egyben ifjúsági pártkáderként lépett be, még 30 sem volt, amikor miniszter lett. Nagyon hamar kilépett a mentorának tartott miniszteri előd, Ján Čarnogurský árnyékából. Karrierje töretlenül ívelt felfelé, már 2006-ban az egyik vezető kereszténydemokrata lett: akkor rajta is múlt, hogy Hrušovskýék nem álltak össze a Smerrel. 2008-ban dobbanthatott volna, amikor eszmetársai, a később marginalizálódó Vladimír Palkóék saját konzervatív pártot alakítottak KDS néven. Akkor jól mérte fel, hogy abban a formációban nincs nagy potenciál.2010-ben belügyminiszter lett, ám hamarosan neki is rá kellett döbbennie, hogy arra az értékorientált politikára, amit Palkóék is képviseltek, nem vevő a provinciális alsóbb pártstruktúra. Utóbbi beletörődve a KDH „örökös 8 százalékos párt” pozíciójába, egyre inkább a „nekünk mindegy, kivel kormányzunk, csak a vályúnál legyünk” irányba lökte a pártot. A sors iróniája, hogy egészen addig tolták ezt, míg emiatt végül a kereszténydemokraták ki nem estek a parlamentből, ahová Lipšic már más zakóban ült be. Lipšicnek a KDH-ban csak az örökös másodhegedűs szerepkörét szánták, pedig a 2012-es választáson a legtöbb preferenciaszavazatot hozta a listán. A pártalapításból viszont bukás lett: az Új Többség (NOVA) pár hónapig volt 5% fölött, s idén, ha nem indul koalícióban Matovičékkal, a vert mezőnyben végzett volna. Lipšic sosem tartozott a simlis politikusok közé, saját témáin sokat dolgozott, a legfelkészültebb szakpolitikusok közé tartozott, akitől távol állt a Matovič- és Hlina-féle ripacskodás. Ahhoz viszont, hogy igazi vezéregyéniséggé váljon, két fontos képesség hiányzott: nem tudott csapatot építeni és nem tudta kinőni saját, parciális szakmai témáit.  Képviselőként most befejezi, ám nem kizárt, hogy később visszatérhet – méltósággal távozott, s ez még hasznos muníció lehet. Ehhez persze az kellene, hogy teljes mértékben felmentsék a gázolás ügyében, s továbbra is akkora politikai nihil legyen a jobboldalon, mint most. Lipšic jó nevű ügyvédként tisztességesen meg tud élni közfunkció nélkül is, ám aki egész felnőtt életében politizált, nehezen mond le teljesen erről. Meglátjuk, idővel lesz-e elég erős kísértés a visszatérésre, s ha igen, milyen Lipšicet hoz vissza.