Lesz itt minden, tizenharmadik ingyen

A gazdaság és a foglalkoztatottság nő, egyre több szektorban alakul ki munkaerőhiány. Ez a kapitalizmusban a legtermészetesebb módon oda vezet, hogy a cégek kénytelenek jelentősebb mértékben bért emelni. A Trend hetilap összeállítása épp erre mutatott rá, tavaly és idén a nagyvállalatok sorra emelték a béreket, az autóipartól (PSA 6,3%, Kia 7,5%) a kiskereskedelmi láncokig (Lidl 15%, Tesco 10%). Ez a folyamat természetes módon kitartana a legközelebbi válságig, de a politika rossz szokása szerint muszáj beavatkozni, mert Danko és Fico azt szeretné, ha az emberek Dankónak és Ficónak lennének hálásak, nem pedig a munkaadójuknak…

Az ígéretdömping a legőrültebb ötlettel kezdődött, az SNS bevezetné a 13. fizetést, amit a munkaadók fizetnének – a legszebb az lenne, ha az állam (a közszférában) kivételt kapna, mert ő nem tudja előteremteni a pénzt... A vállalkozók meg teremtsék elő, ahogyan akarják. Nyilván a cégek többsége visszafogná az évközi béremelést és jutalmazást, hogy az év végén adja oda, a 13. fizetés formájában, pláne, ha ezt adó és/vagy járulékmentesen teheti meg. A munkavállaló éves nettó bére nem nőne, ahogy a munkaadó költségei sem változnának jelentősen, és Danko kapitány beírhatná a nevét a történelembe, mint aki bevezette a 13. bért, a választók egy (igencsak ostoba) része meg el is hinné, hogy ezt neki köszönheti. Ha ez egyébként így működne, ilyen egyszerű lenne, akkor az állam törvényileg bevezethetné, hogy havonta két bér járjon, és egyből mindenki a dupláját keresné. Reálisan nézve a kormány valószínűleg meglépi a dolgot, mert… Mert Danko akarja, mint az állami IC-vonatokat meg a honvédelmi nevelést.

Persze sejthető volt, hogy ezek után a populizmus mestere, Fico sem marad csendben, jött is május elsején, és bejelentette híveinek, lesz itt minden: magasabb bérek az éjszakai, ünnepi, hétvégi munkáért, szülői szabadság az apukáknak, és megint csak jóval magasabb minimálbér. Bár ezek már standard gazdaságpolitikai lépések, különösen baloldali kormánytól, de kérdés, hogy visszaütnek-e hosszabb távon. Ráadásul mindezt megint úgy történne, hogy megint mindent a munkaadó fizetne, akik egyébként a sajtóból értesültek e tervekről, mert Fico az erre kijelölt háromoldalú érdekegyeztetési fórumon elfelejtett nekik szólni. Felmerül a kérdés, hogy a munkaadói szervezetek minek járnak még oda és minek tárgyalnak még a szakszervezetekkel a minimálbérről, ha a miniszterelnök úgyis a sajtóban üzeni meg, mi mennyi lesz…

Az is figyelemre méltó, hogy a minimálbér-emelésből az állam többet kaszálna adó és járulék formájában, mint amit a munkavállaló „tisztán” kézhez kapna. Erre Jozef Mihál mutatott rá a következő példán: ha a minimálbér a jelenlegi bruttó 435 euróról 485-re nő, akkor a melós nettó bére 32,41 euróval nő, az állam bevételei 45,19 euróval emelkednek, a munkaadó költségei meg 77,60 euróval…

Ezért nevezhető a Híd javaslata az adómentes alap növeléséről a józan ész (egyedüli) megnyilvánulásának: úgy nőhetne az alkalmazott nettó jövedelme, hogy a munkaadó költségei nem emelkednének. Szóval most egy jó pont a Hídnak, de ez az ötlet sem hibátlan. Mert egészében véve az államkassza – különösen ilyen jó gazdasági helyzetben – ugyan nem érezné nagyon ezt az adókiesést, az önkormányzatok viszont igen. Hiszen a személyi jövedelemadóból származó összes bevételt az önkormányzatok kapják.

A fő gond mégis az, hogy ez az egy szem normális javaslat a populizmus és az őrültségek özönében elveszik. Az egész akkor üthet vissza, ha vége lesz a jó időknek (márpedig egyszer vége lesz) és jön a válság következő köre. De kormányunk politikusai úgy tesznek, mintha örökké tartana a jó idő, s közben titkon abban bíznak, hogy legalább a következő választásokig kitart valahogy.