Lemásolva, leírva

Hála az égnek, hogy van egy Čaputovánk. Legalább egy vezető politikusunk biztosan nem csalt a diplomamunkájával – így sóhajtott fel egy ismerősöm a legfrissebb plágiumbotrány hallatán.
Azt látjuk, hogy szinte járványszerű a plagizálás, a diplomamunkák másolása, a szellemi értékek ellopása a politikusok között és biztosra vehető, hogy Kollár, Matovič és a többiek után újabb ügyek lesznek. Jönnek a másolás újabb és újabb bajnokai.

„Csalódott és szomorú vagyok, hogy nem teljesülnek a nyilvánosság és az én elvárásaim sem a másféle politizálással és a politikai felelősségvállalással kapcsolatban, amit Igor Matovič új kormányának felállása után reméltünk. Nem fogadhatjuk el a csalást és ezeknek az ügyeknek a bagatellizálását sem” – reagált az ügyre a köztársasági elnök.

Ha így áll a helyzet és boldog-boldogtalan csalással végezte el a tanulmányait, igazán érthetetlen, hogy Andrej Danko botránya idején Matovič volt a leghangosabb és politikai programjává tette a plágium elleni harcot. Ugyanúgy érthetetlen a magatartása Boris Kollár diplomája ügyében is, amikor nem őt, hanem a másik két koalíciós partnert, a Za ľudít és az SaS-t szívatta. Ráadásul kitalálta, hogy dolgozzák ki, hogyan fogják utólag ellenőrizni és hány évre visszamenőleg a diplomamunkákat. Felfoghatatlan.

Persze, tudjuk, a választók nagy részének fogalma sincs arról, mi fán terem az eredeti diplomamunka, és nem is érdekli. Ami a legriasztóbb, megszoktuk, hogy áthágjunk bármilyen, legelemibb szabályt is, életünk része lett ez. Mintha még a monarchiabeli időkből vagy a totalitárius rendszerből lenne genetikailag belénk kódolva: a szabály azért van, hogy megszegjük, úgyis csak a hatalomgyakorlás és a kisember terrorizálásának eszköze a törvény. Még találékonyak és bátrak is vagyunk ezen a téren – itt tilos biciklizni? Na és, mi bajom lehet? Százhússzal hajtok a városban? Na és, úgyse kapnak el. Ha megfújom, majd elintézem. Nem fog rájönni senki, ha csúszópénzt adok. Vagy kapok.

Megtanultunk egy olyan világban élni, amelyben a szabályokra és normákra nem úgy tekintünk, mint az emberi együttműködés és együttélés alapjaira.

Ahogy az elnök asszony mondta, nehéz időkben még fontosabb, hogy az emberek bízzanak, bízhassanak a politikai vezetésben, és óriási felelőtlenség ezzel hazardírozni a hatalom részéről. Hosszú távon azonban az a kulcsfontosságú, hogy a társadalom higgyen a szabályok betartásában. Csalás kizárva, és ez nagyon is vonatkozik a diplomamunkákra.

Csak hogy lehet kiépíteni egy ilyen társadalmat? Véletlenül nem írt valaki erről egy diplomamunkát?