Lecke a Magyar Szövetségnek

Robert Fico és Orbán Viktor kormányfőként először 2012 áprilisában találkozott, méghozzá Varsóban a Kína–Közép-Európa gazdasági fórumon. Akkortájt főleg Malina Hedvig meghurcolása, továbbá a DAC-szurkolók elleni brutális rendőri intézkedés, valamint egyéb szlovák nacionalista megnyilvánulások miatt feszült volt a két szomszéd ország viszonya. Ők akkor pragmatikusan abban egyeztek meg, hogy az úgynevezett kényes ügyeket egyelőre jegelik, és a gazdasági, kereskedelmi, nem utolsósorban pedig a regionális együttműködésre helyezik a hangsúlyt, ami eredmémyes döntésnek bizonyult. Ezt a sikertörténetet a két politikus e hét elején a magyar fővárosban is kiemelte. Egyszersmind további folytatást, újabb közös gazdasági csomag előkészítését jelentették be. Ugyanakkor a szőnyeg alatt szunnyadó, kényesnek minősített vitás ügyeknek a tárgyalást követő sajtótájékoztatón egyetlen mondatot sem szenteltek. Nem tudtuk meg, vajon legalább a négyszemközti beszélgetés során előkerültek-e. A magyar kormányfő a közös sajtótájékoztatón szóba sem hozta a délvidéki magyarok helyzetét, követeléseit. Szlovák partnere viszont legalább felvetette hazájának délkeleti, vegyesen lakott térségeinek gazdasági felkarolását.

Hasonló ígéreteket hangoztatott Fico akkor is, amikor 2016-ban a Híd a Smerrel és a Szlovák Nemzeti Párttal lépett kormánykoalícióra. Ezt a lépést akkor a Magyar Közösség Pártja élesen bírálta, holott ezzel a lépéssel lényegesen enyhült a feszült társadalmi légkör. Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap. Több gyorsforgalmi útszakasz épült meg, amelynek máig nincs folytatása. Megszülettek a jogi feltételek a hivatali kétnyelvűség alkalmazásához Dél-Szlovákiában. Mindezeket a tényeket az MKP vezetői bagatellizálták, és továbbra is élesen bírálták a Híd kormánypárti ténykedését. Elsumákolták azonban azt, hogy Orbán már akkor is Ficót tartotta stratégiai partnerének. Később viszont az MKP jogosan bírálta a Híd vezetőit, amiért Ján Kuciaknak és jegyesének meggyilkolását követően is maradtak a kormánykoalícióban, megelégedtek Fico távozásával a miniszterelnöki posztról.

A Fico–Orbán különleges kapcsolat akkor sem szakadt meg, amikor a magyar politikus pozsonyi partnerét korrupciógyanús ügyekkel gyanúsították meg. Egyetlen szavazaton múlott, hogy a pozsonyi képviselőházban nem fosztották meg a mentelmi jogától. A két miniszterelnök újra kormányfői szinten folytatja az együttműködést. Orbánnak jelenleg nincs számottevő hazai ellenzéke, Szlovákiában viszont Fico erős ellenszélben igyekszik minél nagyobb hatalmat kicsikarni önmagának és a kormánykoalíciónak. Emiatt folytatódnak a polgári és az ellenzéki tüntetések, amelyektől a Magyar Szövetség távol marad. Inkább főleg a Smer csendestársaként viselkedik, feltehetően Budapest megelégedésére, netán a súgását meghallgatva.

Budapesti látogatása előtt Fico egyeztetett Forró Krisztiánnal, a Magyar Szövetség elnökével. Ez a találkozó remélhetően nem csupán üres gesztus volt, hanem elvi és gyakorlati együttműködés kezdete, ami ellen elvileg lehet berzenkedni, fanyalogni, ám Matovičék hangzatos ígéretei közül csak a Csemadok anyagi támogatása vált valóra, Hegerék a kisebbségi törvény tervezetét a fiók legmélyére rejtették el, Fico viszont, ameddig az érdekei úgy kívánják, állja a szavát. Most a Magyar Szövetségen a sor, hogy a jelenlegi kedvező széljárást kihasználva szakmai és politikai szempontból egyaránt színvonalas kezdeményezésekkel rukkoljon elő.