Lázadás a politika ellen

Trump több dologgal is kitűnik a republikánus mezőnyből, de elsősorban brutális szókimondásával. Elemzők szerint ő használja a legegyszerűbb megfogalmazásokat és a legszűkebb szókincset, viszont keménységben nincs párja a nyelvezetének. Ügyesen találja meg azokat a csoportokat, amelyekre az amerikai társadalom egy jelentős része allergiás – bevándorlók, muszlimok –, és nem spórol a szidalmakkal és fenyegetésekkel. Másrészt Trump szó szerint hülyét csinál az ellenfeleiből. A nyilvános vitákon válogatott sértésekkel töri le a riválisok szarvait, hangosan belebeszél más mondanivalójába, és úgy eleve: egy hipermagabiztos, magát mindenki másnál sokkal, de sokkal jobbnak tartó jelöltként tetszeleg, s közben a hagyományos politikát és politikusokat nevetségessé teszi. Harmadrészt a fő társadalmi kérdésekben Trumpot nem érdekli különösebben a Republikánus Párt irányvonala, azt mondja, amit a többség hallani akar. Így pedig valódi alternatívát jelent nemcsak a republikánus, hanem a demokrata ellenfelekkel szemben is. Trump politikája a republikánusok legnépszerűbb ötleteit ötvözi a demokraták legelfogadottabb tervezeteivel. A végeredmény pedig egy robbanékony és vonzó elegy, ami sok embert szólít meg. Miért gondolom, hogy Trump (eddigi) sikere az európai politika szempontjából is érdekes lehet? Elsősorban azért, mert nálunk is komoly lázadások indultak a politika megszokott formáival szemben. Nyugat-Európába már korábban betört ez a trend, és idén Szlovákiát is elérte: a megszokott jobbos és balos pártok helyett a közvélemény által diktált politikát követő, mediálisan aktív, szókimondó, a hagyományos politikát folyamatosan szidó és kifigurázó politikai formációk jelentek meg a színen. Ez pedig olyan kérdések sorát veti fel, amelyekről eddig keveset beszéltünk. Mi a politikus szerepe, a közvélekedés követése, vagy annak befolyásolása? Ha mindkettő, akkor milyen arányban? Mit lehet tenni olyan pártokkal, amelyek nyilvánvalóan nem a demokratikus rendszer hívei? És olyanokkal, akik nem hajlandóak elismerni a választási eredményeket (mint ahogy például ennek lehetőségét Trump már most lebegteti)? Lehet-e jobb-bal kormányokat alakítani a radikalizmus ellenében, vagy ez csak tovább segíti a rendszerellenes pártok előretörését? Ezekre és a hasonló kérdésekre gyorsan kellene jó válaszokat adni. Ellenkező esetben egy nap arra ébredhetünk, hogy országainkat Trumphoz hasonló rendszerellenes politikusok vezetik. Annak pedig nagy ára lesz.