Látjátok, feleim?

Először megörülünk, hogy nő az esélyünk lőni valami egyedi darabot, aztán feltesszük a kérdést: hová lettek, miért tűntek el? Biztos oka van . Vége az akciónak, záróra közeleg, vagy a szomszédban nyitottak egy még olcsóbb boltot?

Vagy mint amikor várunk a buszra, először sokan, aztán egyre kevesebben. Mit tudnak a többiek, amit én nem? Megszűnt a járat? Vagy most indult egy vonat ugyanoda?

Az történt, hogy mi, magyarok a minap szétnéztünk, és meglepődve vettük észre, hogy sokkal kevesebben vagyunk, mint amennyien voltunk. Az elmúlt két évben végzett népszámlálások eredményei alapján jelenleg alig több mint 10 millió magyar él a Kárpát-medencében. Pont annyi, amennyinek Magyarország lakosságát tudtuk, tanultuk, olvastuk, hallottuk. Szóval ez a tízmillió beleégett az agyunkba, és most ki kell onnét törölni, helyette pedig bevésni ezt: 8,3 millió. A másik fix adat a 15 millió volt, ennyi magyar miniszterelnöke kívánt lenni Antall József. Orbán Viktor viszont már csak 10,4 millió Kárpát-medencei magyart ölelhetett volna keblére kinevezésekor.

Azt eddig is tudtuk, hogy nálunk 62 ezerrel csökkent a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma, az viszont új hír, hogy Magyarországon is komoly fogyást észleltek. A legutóbbi ottani népszámláláskor voltak, akik egyszerűen üresen hagyták a nemzetiségre vonatkozó rubrikát. Nemtörődömségből, lustaságból, vagy talán azért, mert annyira magától értetődőnek tartják a dolgot, hogy feleslegesnek vélték megemlíteni, mint a férfiak a lánykori nevük feltüntetését a banki kölcsön igénylésénél – bizony, van ilyen rubrika, kéretik nem csodálkozni.

A többi országból érkező adatok is meglepőek: Romániában 178 ezerrel, Szerbiában 39 ezerrel csökkent a magyar nemzetiségűek száma, Ukrajnában pedig az idei népszámlálás előtt a legtöbben pesszimisták ez ügyben.

Jókora sokk ez. Nincs sok értelme a lelkes felfelé kerekítésnek, sem a könnyelmű saccolgatásnak. Két dolgot tehetünk: gyerekeket szülhetünk és magyar iskolába írathatjuk őket, hogy megadjuk nekik a kezdő lökést. Később úgyis ők döntenek, ők karikáznak, ők töltik ki a kérdőívet. A bajok akkor jönnek – és bizony jönnek, tán már itt is vannak –, amikor a magyar fiataloknak nem telik gyerekre. Mert nincs munkájuk, mert alamizsnáért robotolnak, mert először lakni szeretnének valahol, vagy mert már rég nyugaton dolgoznak…