Lajčák mint drogdíler?

Tudni kell, ha egy politikus a sajtó embereivel „háttérbeszélget”, az majdnem olyasmi, mint amikor a drogdíler egy félreeső helyen kóstolót tart potenciális kuncsaftjainak. A politikus ilyen esetekben általában olyan információkat kínál föl, amelyeket ő maga szeretne viszontlátni a sajtóban, hogy profitáljon belőlük. Minden valamirevaló újságíró tudja ezt, ám azért elfogadja az efféle háttérbeszélgetésekre szóló meghívásokat. Viszont, amint az ilyenkor általában feltálalt frissítők konzumálása közben meghallgatta a „háttérinformációkat“, jobbára szépen továbbáll, hogy folytassa, amit éppen félbehagyott. A háttérinformációkat pedig megtartja magának. Hogy alkalom adtán esetleg felhasználja, vagy elfelejtse azokat. Ha azonban meg is jegyezi őket, csak azért teszi, hogy világos legyen számára, mit, mikor és miért kavar a politikus. Ez esetben Miroslav Lajčák. Akitől a szóban forgó háttérbeszélgetésen, nyilván a háttérbeszélgetések fent vázolt jellege miatt nem kérdezték meg az újságírók, őket vajon miért nézi hülyéknek. Amennyire a politikusok a mezei választókat szokták volt, amikor pléhpofával hazudoznak nekik. Nehéz elhinni ugyanis, hogy akár a legutolsó újdondász ne lenne tisztában a ténnyel, hogy a magyar-szlovák viszony korántsem rendeződött. Legfeljebb egy olyan fázisban van pillanatnyilag, amit nem az egymást kölcsönösen szívató közvetlen acsarkodások jellemeznek. (Lehet, hogy azért sem, mert legutóbbi jelenése óta a magyar államfő, Sólyom László nem akart „magánlátogatóként” lovas szobrot avatni a „Felvidéken”…?) Egyébként semmiféle rendeződés, normalizálódás, még csak a jelezés szintjén sem tapasztalható a magyar-szlovák viszonyban. Lajčák állítása tehát abban a formában nem lehet igaz, ahogyan elhangzott. Szigorúbban szólva: a miniszter úr hazudott! Egyre megy, azért-e, mert a lelke mélyén szeretné, ha a tárgyalt viszony valóban rendeződne, avagy, mert egyszerűen egy cinikus alak ő.

A feszült magyar-szlovák viszony tekintetében ráadásul a szlovák fél kezében van a jelképes Fekete Péter. Vagyis a Malina Hedvig-affér, a DAC-Slovan meccs indokolatlan rendőrattakja, a szűkkeblű, sunyi nacionalizmus jellemezte államnyelvtörvény, de még Sólyom Szlovákiából való kitiltása is...

Amíg ezek a szégyenteljes ágendák nem kerülnek megnyugtatóan lezárásra, a magyar-szlovák viszony nem lehet rendezett. Legfeljebb úgy lesz a szőnyeg alá söpörve ennek a viszonynak a szemete, ahogyan azt újságíróknak udvarolva Lajčák szándékozta megtenni.

Megállapítható tehát, ahogyan az emberi agy megismerésének legkomolyabb akadálya, maga az agy által megismerni kívánt agy, a magyar-szlovák viszony rendeződősének legfőbb gátja a jelenlegi szlovák nacionalista doktrína. Akkor is, ha sajnos a magyar térfél sem mentes jó néhány két lábon járó súlyosbító körülménytől, azaz konkrét politikustól…