Kutyából szalonna

A lakosság nagy része már fel sem kapja a fejét az ilyen hírre, így azt sem tudatosítja, hogy minden egyes korrupciós ügy az ő pénztárcáját csapolja meg.  A nemzetközi felmérések szerint az Európai Unióban Szlovákiánál csak az olyan ágrólszakadt balkáni országok korruptabbak, mint Románia, Bulgária vagy Görögország. Szinte nincs olyan ágazat, amelyet ne járna át a korrupció, miközben az előző Fico-kormány is csak látszatharcot vívott ellene: kishivatalnokok, rendőrök, orvosok akadtak fenn a hálón, miközben a kormányhoz közeli nagyágyúkat Robert Fico a védelmébe vette, egyes esetekben áldozatokat kreálva a fehérgalléros bűnözőkből. Az elmúlt időszakban minden hétre jutott egy-egy botrány, amelyet a sajtó ugyan darabokra szedett, egy hét után azonban senki sem emlékezett rá, mert már egy újabb botrányon csámcsogtunk, de az igazán nagy korrupciós ügyekben is csak a kishalakat büntették meg. A lakosság emiatt egyre fásultabban tekint minderre, azzal nyugtatva magát, hogy őt ez az egész nem érdekli, hiszen nem az ő pénzéről van szó. Ez azonban nem igaz, ugyanis minden egyes korrupciós botránynak a mi pénztárcánk látja kárát.  A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a korrupció az állami szektorban világszerte évente összesen 2 billió dolláros kárt okoz. Ezt az összeget elképzelni is nehéz. Ha szétosztanánk a világ 7,5 milliárd lakója között, mindenkinek nagyjából 267 dollár ütné a markát. Szlovákia esetében ez összesen mintegy 1,5 milliárd dollárt, vagyis nagyjából 1,3 milliárd eurót jelent évente. Csak összehasonlításképpen: az előző Fico-kabinet az első két szociális csomagjára ennek az összegnek kevesebb, mint a felét, nagyjából 600 millió eurót különített el.  A korrupció által az állami költségvetésből kiesett pénzösszeg miatt kevesebb pénz jut az iskolaügyre, az egészségügyre, a szociális ellátásra. A Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége a korrupciót tartja a vállalkozói környezet egyik legnagyobb ellenségének, vagyis a munkahelyteremtés szempontjából is rendkívül káros.  Épp ezért mindannyiunk érdeke, hogy a kormány végre tegyen valamit. A nemrég megalakult új Ficokabinet ambiciózus ígéretekkel rukkolt elő. Hasonló ígéreteket azonban már hallottunk a múlt század kilencvenes éveiben Mečiartól, később pedig Dzurindától, Ficótól is, és mindannyian tudjuk, hogy mi lett a vége. Most ugyanaz a Fico a kormányfő, aki eddig foggal-körömmel harcolt a korrupt elvtársaiért, így csak egy lehetőségünk marad: higgyünk a csodákban. Kutyából is lehet szalonna, ha nagyon akarjuk, csak erős képzelőerő és jó gyomor kell hozzá.