Kulturális veszteségeink XXIV.

Nem akartam oda menni. Nem akartam látni a pusztulást. Ezért mindeddig messzire elkerültem a pozsonyi Fő teret, ahol november 28-ig a híres Roland kávéház működött. Pozsony büszkesége, sőt talán az egész országé, mondta aznap este a tévéhíradóban a kolléganő. Nos, ez a gyönyörű szecessziós palota nincs többé. Belül szinte porig égett, az elszenesedett berendezést alaposan végigpásztázta a kamera, így aki nem látta saját szemével, az is meghitt adventi hangulatba kerülhetett a látványtól. 

A homlokzat is megsérült a tűzben, nem lesz olcsó helyrehozni. A károk a tulajdonos első becslése szerint meghaladják a 200 ezer eurót. A kulturális veszteség viszont ennél sokkal nagyobb. A bentről áradó békebeli hangulatot ugyanis nem lehet már reprodukálni, akárhogy is igyekeznek majd a felújítási munkák során. A szecessziós fali stukkókat sem, amelyeket két budapesti belsőépítész tervezett több mint száz évvel ezelőtt.

A tűzvészt hivatalosan egy probán-bután gázpalack, nem hivatalosan az emberi kapzsiság okozta. Mert mi a jó fenéért kell november közepén megnyitni a karácsonyi vásárt, és miért kell a kávéház előtti placcon is forralt bort, krumplilángost meg egyéb marhaságokat árulni?! 

Ráadásul egy aktivista már 2014 óta ostromolta a kerületi műemlékvédelmi hivatalt erre vonatkozó leveleivel, és a hivatal állítólag illedelmesen fel is szólította az illetékeseket, hogy távolítsák el a standokat az épület közvetlen közeléből. De a standok maradtak, mert a kiszabható büntetés nyilván jóval alacsonyabb a remélt bevételnél. 

Így most egy látványossággal kevesebb lesz a fővárosban. 
Szóval én egészen tegnapig nem merészkedtem a helyszínre, mert fájt a szívem, annak ellenére, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányszor engedhettem meg magamnak, hogy beüljek a Rolandba kávézni. Benézni viszont imádtam, mindig lassítottam, amikor arra jártam. Tegnap találkám volt kedves ismerősökkel a Fő téren, illetve a szomszédos Ferencesek terén, akik ráadásul helytörténészek, Pozsony múltját kutatják immár nyolcadik éve, meséskönyveket adnak ki a város szülötteiről, falinaptárakat régi fotókkal, szóval sokat tesznek a kultúrák közeledéséért, az egykori háromnyelvű Pozsony kincseit szeretnék megismertetni a mai polgárokkal. A bódéjuknál állandóan van forgalom, az emberek kérdezősködtek, vásároltak, ha mást nem, hát pozsonyi kiflit, mákosat és diósat – erről a finomságról kapta nevét az egyesület is. Nos, ők november 28-án közel voltak a tűzhöz. Le is videózták, ahogy égnek a bódék, és mögöttük a Roland kávéház, ahová a szél besodorta a parazsat, miután a hőségtől betörtek az ablakok. Ezt a felvételüket nyilván többen látták az interneten, mint az összes eddigi várostörténeti anyagukat együttvéve. Még a cseh tévé is átvette.
 

Az épület földszinti részét már bedeszkázták, piros-fehér szalaggal kerítették el, két rendőr ácsorgott a szalag mellett, teljesen feleslegesen. A vásározó emberek lecsendesednek, amikor elmennek a Roland előtt. A térnek azon részén senki sem kurjongat.

Csak néztünk és gyászoltuk.