Kulturális veszteségeink 32.

Az utóbbi napokban sok kommentet olvastam a közösségi médiában a Leaving Netherland című dokumentumfilm kapcsán, amelyet egy hete mutatott be az HBO, de már januárban nagy port kavart a Sundance fesztiválon.

A négyórás (!) filmben két harmincas férfi mesél arról, hogy a popsztár hogyan hálózta be, majd hogyan vette rá őket szexuális együttlétekre. A fiúk a kapcsolat kezdetekor 7 és 10 évesek voltak, és sokszor töltötték az éjszakát a Neverland-birtokon, Jackson főhadiszállásán. Egyikük elmeséli, hogy 

férj-feleségre játszottak, heteken át úgy éltek, mint egy házaspár, és mindketten nagyon élvezték. Egyszer el is játszották az esküvőjüket, beöltöztek, a Nászindulóra, végigsétáltak a termen, és Jackson egy gyémánt gyűrűt húzott a gyerek ujjára, mert tudta, hogy „házastársa” imádja az ékszereket. 

Aztán a lelkére kötötte, hogy erről soha senkinek ne beszéljen, mert mindketten börtönbe kerülhetnek. 
A dokumentumfilm készítői külön-külön beszélgettek a két áldozattal, de történeteik nagyon hasonlóak. 

Bennünk pedig felmerül a kérdés, hogy egy mocskos, undorító pedofil vajon csinálhat-e fantasztikus zenét, és jól tesszük-e, ha hallgatjuk, vagy radírozzuk ki az agyunkból egyszer, s mindenkorra.

Ugyanígy működik a dolog más, szexuális jellegű bűncselekményekkel vádolt előadók esetében is. Csak az elmúlt egy év legnagyobb botrányait sorolom: R. Kelly (ellene már folyik az eljárás), Ryan Adams, Chris Brown, Jacob Hoggard. Vajon különválasztható a magánember és a művész? Amerikában az utóbbi években sokat szigorodott a társadalmi megítélés, lásd Kevin Spacey esetét, aki gyakorlatilag megszűnt létezni a filmipar számára. Ha valakiről kiderül ilyesmi, többé nem mentegetőzhet, hogy ő egy különleges, érzékeny művész, akinek másképp működik a lelke, mint az egyszerű halandóké.

Jackson is pórul járhat a film miatt – illetve új kereseti lehetőség után nézhetnek mindazok, akik 2009-es halála óta belőle élnek. A popsztárt egyébként korábban is többször vádolták gyerekmolesztálással, ügyei a bíróságig is eljutottak, de bizonyítékok hiányában 2003-ban felmentették. Az is köztudott, hogy több mint 20 millió dollárt fizetett ki különböző peren kívüli megállapodások keretében olyanoknak, akik pedofíliával vádolták. 

A népes Jackson család persze már januárban ellentámadásba lendült: nyilatkozatot adott ki, hogy a Leaving Neverland alkotói egy magát megvédeni már nem képes ember ellen követtek el karaktergyilkosságot, nyilvános lincselést. Az énekes hagyatékát kezelő alapítvány pedig lazán beperelte a filmet bemutató HBO-t, kemény 100 millió dollárra, mert szerinte a Leaving Neverland sugárzásával a cég megsértett egy 1992-es szerződést, amelyben nem kevesebbet vállalt, mint azt, hogy soha nem kelti Michael Jackson rossz hírét. Lehet, hogy túlságosan naiv vagyok, de számomra hatalmas meglepetés, hogy ilyen szerződések már a kilencvenes évek elején születtek. (Elnézést a többes számért, de ahol egy ilyet aláírtak, ott akár több is lehet a fiókban). 

Mindenesetre tovább figyelem, mi történik a film hatására Michael Jacksonnal, a pop királyával: letaszítják-e a trónjáról, vagy megbocsájtja neki a világ, amit tett...