Kolumbusz és a tartós tej

Prémiumkategóriás bárányfelhők sündörögtek az ég boltozatján, amikor Bandika és Ervin kimentek a strandra. Városi strand volt, a szocialista szórakoztatóipar szánni való maradványa, afféle tönkretehetetlen betonlétesítmény. „Nyitva vagyunk” – állt a felirat a bejáratnál, a fiúk meg bementek. Annyi szabad hely volt, mint még soha. Bementek a vízbe, úsztak, napoztak, ilyesmi. A csúszda meg a gomba alakú szökőkút viszont ki volt kapcsolva. Tessék mondani, miért nem üzemel a csobogó? – kérdezte Bandika a személyzetet. Nem üzemelnek a csobogók, sem a csúszdák, ugyanis használatuk közben aeroszol képződik, abban pedig terjedhet a koronavírus – hangzott a szakmailag megalapozott válasz. Teltek-múltak a percek, majd a pokrócon ülve Bandika feltette Ervinnek a következő kérdést. Az aeroszol ön szerint micsoda? Mert szerintem gázban vagy levegőben finoman eloszlatott folyadékrészecskék. Ervin bólintott, hogy szerinte is. Bandika erre kifejtette, hogy ha a gázban vagy levegőben finoman eloszlatott folyadékrészecskék képesek terjeszteni a vírust, mint olyat, akkor a víz, ami itt a medencékben áll, az még inkább.

És miért nincs bekapcsolva a hullámmedence? – érdeklődött tovább Bandika. Ervin szerint azért, mert a látogatók félnek a második hullámtól. Hát, ha így állunk hozzá, akkor fognak is, vélekedett Bandika, majd hosszú fejtegetésbe kezdett arról, adekvát dolog-e napjainkban köztéri szobrokat ledönteni abból az indíttatásból, hogy az illető, akit a szobor formáz, erőszakos cselekedeteket cselekedett, illetve olyanokhoz asszisztált. Mert hogy azt olvasta, bizonyos nyugati országokban egykori gyarmatosítók, katonák, illetve ridiküllel verekedő nénik szobrainak eltávolítását kérik a lakosok, mondván, hogy nem kell kultiválni az efféle magatartást. Ervin szerint a képrombolás, a szobordöntés vagy a könyvégetés az emberi civilizáció fejlődésének velejárója, hiszen az ember maga is esendő, éljen akár nyelvhatáron, akár hibahatáron innen, vagy azon túl. Ebből fakadóan pedig jó, ha az ember is tudja magáról, hogy nemcsak az élelmiszerének, de eszméinek is van szavatossága. Ha ez letelik, ki kell dobni.
Bandika intett, hogy nem érti, mi köze mindennek Kolumbusz Kristófhoz, úgyhogy Ervin új levegőt vett, és folytatta. Kolumbusz fedezte fel Amerikát, vagy legalábbis így tanuljuk, eddig világos? Mint a tartós tej – felelte Bandika. Ha ezt tudja, akkor nyilván azt is, hogy ő is, és az utána érkező gyarmatosítók is leigáztak, kizsákmányoltak, öltek, benne van abban a hosszú filmben is, amelyikben a Depardieu játszik. De még ha ezt tudjuk is, valahol tiszteljük őket, hiszen fontos dolgot tettek értünk, mert ha ők nem lettek volna, mi sem lehetnénk most itt – gondolhatja egy amerikai, és gondolja is. Most meg néhány amerikai kezdi úgy gondolni, hogy ha már ezeknek a leigázóknak nem tudjuk megmondani, hogy humánusabban is igázhattak volna, legalább a szobraikat ne bámuljuk.
Ahogy itt mifelénk is ledöntötték Lenin és Sztálin szobrait. Bandika megértette, és elhatározta, hogy közadakozást indít a koronavírus első köztéri szobrának felállítása céljából. Fából készül majd, mert az lebomlik, így nem kell majd az ükunokáinknak ledönteni. Az lesz rávésve, hogy íme a vírusok koronázatlan faszobra… vagy valami ilyesmi.

A szerző a Vasárnap munkatársa