Érdekes dolog történt ma. Kiléptem a kapun, a kesztyűmet húzogattam, amikor elhaladt előttem a járdán egy magas, fürge nyugdíjas. Nem láthatott engem, mert a lépcsők tetején álltam. Aztán én is elindultam.
Krimi
A csizmám nem kopog, így azt hihette, egyedül van az utcán. Úgy három méterre lehettem tőle, amikor furcsa, reszelős hangot hallottam. A pasas épp egy fekete KIA terepjáró mellett haladt el. Csak egy aprócska mozdulat, mintha a zsebébe tett volna valamit, de amikor az autó mellé értem, ott volt a friss, árulkodó seb. Valamit végighúzott a KIA oldalán. Megdöbbenve álltam, néztem, ahogy nyugodtan halad tovább, aztán megfordult, s amikor észrevette, hogy nézem, nekiiramodott. Abban a pillanatban a rosszal szembesültem. Mert ahogy egy csepp vízben benne van a tenger, úgy ebben az egy tettben benne volt a teljes emberi gonoszság.
Aztán eszembe jutott, ha enyém lenne az autó, vajon kire gyanakodnék?
Bárkire, de egy ősz öregemberre biztosan nem.
Miért tenne ilyet egy tisztes nyugdíjas. De a krimikből tudjuk, hogy a látszat általában csal.
Akkor vegyünk egy krimit. Megölnek egy újságírót. Alighogy kitudódik, máris elterjed a hír, hogy egy kényes ügyön dolgozott, és sokan tudni vélik, hogy az gyilkoltatta meg, akiről írt. Aztán másik hír terjed, hogy a maffia gyilkoltatta meg, amelynek az egyik kormánypárt mondhatni a kebelbarátja. A krimik első tanulsága, hogy sosem az a gyilkos, aki elsőre annak látszik. Ha például én maffiózó lennék és rólam írna az illető, és erről mindenki tudna, mert ez az újságíró egy cseppet sem titkolta, mivel foglalkozik, akkor nem valószínű, hogy megöletném, mert én lennék az első számú gyanúsított. Hm, a kormánypárt. Miss Marple-ként úgy látnám, hogy egy pillanatra elvesztette a fejét (ami eleve gyanús), másképp hogyan juthatott eszébe egymilliót felajánlani a nyomravezetőnek. Ennek olyan túlreagálás íze van, és ez is gyanús. Bár az a millió szerintem sosem fog gazdára találni, mivel nem hinném, hogy van koronatanú, ha meg van is, miért kellene, hogy megkapja. Ugyan hol reklamálhatna, hiszen egyetlen koronatanú sem akarja, hogy nyilvánosságra kerüljön a neve. Vagyis a pénzt nem kapja meg senki, hacsak nem kapja meg valaki teljesen más.
De jöjjön a legfontosabb kérdés: vajon kinek származik haszna ebből a gyilkosságból. A kormánypártnak biztosan nem, hiszen saját magát csak nem mártja bele egy ekkora kátyúba. Mert ez egy nagyon nagy kátyú. Akkor meg kinek származik ebből haszna? S vajon milyen hasznot remél?
A krimik logikája szerint itt minimum két ügy van. A gyilkosság és a maffia ténykedése. Mindkettő tragikus. De nem biztos, hogy a kettő összefügg. Pontosabban,
nem biztos, hogy az a maffia gyilkolt, amelyre mutogatnak.
Mert tartok tőle, hogy maffia sem csak egy van. Vagy másképp: mindenkinek megvan a maga maffiája.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.