Közöttünk járnak

Az idei szuperválasztási év után jövőre beköszönt a teljes csend, a közvélemény-kutatásokon kívül nem nagyon fog kiderülni, hogy valójában mit is gondolnak az emberek a pártokról. Ezért is rettentően fontos lehet az egyes pártoknak, hogy ősszel bebizonyítsák, van helyük a palettán, illetve, hogy preferenciáik estleges csökkenése csak átmeneti, számolni kell velük még 2016-ban is. Az önkormányzati választások eredménye, illetve a pártok sorrendje sosem annyira egyértelmű, hiszen nagyon gyakran helyi koalíciókban indulnak a polgármester-jelöltek, illetve komoly számú független jelölt indul ilyen-olyan koalíció támogatásával. Ám az a párt, mely nem nagyon tud felmutatni saját jelöltet, pont a helyi szinten kerül kellemetlen helyzetbe. A helyi politikusokat az emberek ismerik, hibás döntéseiket mindenki a saját bőrén érzi, egy önkormányzati képviselőt jó esetben sokkal könnyebb felkeresni, mint mondjuk egy parlamentit. Az újonnan alakult pártok, például a Sieť itt akarja majd bebizonyítani, hogy nemcsak a pártelnökről, Rado Procházkáról szól, hanem valóban igazi pártot épít, országos lefedettséggel, helyi aktivistákkal és politikusokkal. Daniel Lipšicék Novájának is valószínűleg ez lesz az utolsó igazi lehetősége, hogy megmutassa, valódi párt, nem csak a pártelnök és szűk környezetének megálmodott projektje. De ugyanígy érvényes ez az összes „ötszázalékos” pártra Szlovákiában, amelyből mostanában egyre több van. A Smernek is rendkívül fontos lehet a választás, mert ha itt sem sikerül megállítaniuk a párt támogatottságának csökkenését, előrevetítik, hogy a 2016-os parlamenti választás komoly kudarcot hozhat. És természetesen itt van a nagy MKP–Híd csata is. Míg a Híd 2010 óta folyamatosan a parlamentben van jelen, az MKP önkormányzati és megyei szinten volt fölényben. Kérdéses, hogy Bugáréknak vajon sikerül-e ősszel a 2012-enél jobb eredményt hozni, esetleg az MKP-nak erősödni, illetve sikerül-e a két pártnak bármilyen komolyabb, mondjuk járási székhelyen közös jelöltet indítani. Ennek, természetesen, nem kell célnak lennie, de a 2012-es komáromi bukta komoly mementóként szolgál. Éppen ezért nem kell csodálkozni azon, hogy egyes pártok bizonyos politikusai már most, a nyár közepén megkezdték óriásplakát-kampányukat is, nehogy akárcsak néhány hónapra mosolygós, rendesen megphotoshoppolt fejek nélkül maradjunk. Viszont örömhír lehet, hogy jövőre valószínűleg alig látunk majd politikust az óriásplakátokon.