Közegellenállás

Többet jelent ez a közvélemény számára, mintha a kormány „állandóan erőlködik, hogy minden napra sikert produkáljon”. A sikerorientált politikával nem az a baj, hogy a kormány a sikereit a választók elé tárja. Miért is ne tenné? A gond abból fakad, ha a sikerpropaganda helyettesíti a kormányzást. Miként Szabó Miklós írta: a politika ilyen felfogása „állandó korteshadjárat állapotában tartja az országot”.

Ilyesfajta korteshadjáratban, felfokozott lelkiállapotban él már jó ideje Magyarország. A propagandának alávetett kormányzati döntések nem hoznak tartós, a hétköznapokat javító eredményt. Ennél fogva még inkább igény mutatkozik a vágykeltő szavakra és az ellenségképre, a harci logikára. Ahol a politikai oldalak az egymástól való egzisztenciális félelem állapotában élnek, ott nem alakulhatnak ki nemzetpolitikai és közpolitikai konszenzusok. Ez pedig a minimálisra szűkíti az értelmes cselekvés lehetőségét.

A „diszkrét” politika háttérbe szorítása azzal is jár, hogy a politikai üzem termékei nem kiérlelt víziók és kidolgozott tervek, nem vállalások és garanciák, hanem ígéretek és illúziók. Az állandó élet-halál harc erősíti és egyben igazolja is a sikerkényszer politikáját. Velejárója a szép jövő délibábja, amely legfőképp akkor érhető el, ha az ellenségekre végső csapást mérünk. Aztán persze jöhet az újabb délibáb és az újabb „végső” leszámolás, majd így tovább a végtelenségig.

Mindez azonban a visszájára is elsülhet. Mint ahogy már el is sült. A magyar társadalom több oldali csalódottságban, kiégésben, kifulladásban szenved. A polarizált pártrendszer évtizedes csatái után a Fidesz majdnem végső csapást mért ellenfeleire. Ám az újabb Orbán-kormányhoz fűzött várakozások kevéssé váltak valóra. Magyarország stagnál, elszigetelődik, még a közép-európai térség országaitól is lemarad.

A Fidesz mégis esélyes a folytatásra. Ennek oka részben a „sikerorientált” politika. A fideszes sikerpropaganda, ha másra nem is, arra azért alkalmas, hogy önigazolást adjon a törzsbázisnak. A másik ok lényegesebb: a társadalmi kifáradás. A Fidesszel elégedetlen választóknak nagyjából mindenből elegük van. Ez az a közeg, amelyen egyelőre nem tud sikerrel áthatolni a Fideszt leváltani igyekvő ellenzék. A holtfáradt társadalom többsége a Fideszt se akarja, de az ellenzéket se. Főként talán azt akarja, hogy hagyják végre békén. Csakhogy a politikában a nem cselekvés is cselekvés. A passzivitás a Fidesznek dolgozik.

A szerző magyarországi politológus