Közbeszerzési tangó

A poszt nagy favoritja Méry – a sajtó már jó előre megírta róla, hogy minden bizonnyal a Híd jelöltje, és nagyon közel áll Czucz Istvánhoz. Azzal kezdte a beszédét, melyben elméletileg szakmai alkalmasságát, készségeit és vízióját kellett volna ismertetnie, hogy ellene bizony kollektív vádat emelt a sajtó. Mert ő magyar. És mert dolgozott a Transpetrol exfőnökével, Czucz Istvánnal, akit a Híd mögött álló oligarchának tartanak. „Elég, hogy magyar vagyok, és azonnal a Híd emberének állítanak be” – panaszkodott kicsit megilletődve, de eltökélten.

Azt azért tisztázzuk, hogy Méryről nem a magyarsága miatt állította a sajtó, hogy a Híd embere. Hanem azért, mert a háttér-információk – amelyek általában nem tévednek, mert biztos forrásokból származnak – erről tanúskodtak. S hogy lássuk, mennyire bizonyultak igaznak az infók: Méry ugyanazon nap ugyanazon órájában az újságíróknak szinte gyermeki naivitással mondta, hogy néhány napja találkozott Bugár Bélával, a Híd elnökével, hogy konzultáljanak. Ami amúgy nem baj. A baj az, hogy Bugár a másik két jelölttel – akit egyébként a szakértők kategóriákkal alkalmasabbnak tartottak Mérynél – nem konzultált, az ő víziójukra ezek szerint nem volt kíváncsi. Méry ennyi erővel Buddhaként feldarabolhatta volna magát élő adásban, és megetethette volna a média éhező tigriseit.

A szépen induló közbeszerzési tangó egyébként tegnap kínos véget ért, és újra kell kezdeni az egészet, a kormány ugyanis végül nem tudta eldönteni, kit támogasson. Szép és dicséretes dolog, követendő példa, hogy a jelölteket a szakma, a politikumtól független szakemberek is meghallgathatják, kérdezhetik, kínozhatják, és a véleményük meghallgattatik. Csakhogy a tangó végkifejlete egészen mást mutat. Akárhogyan is nézem, nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy az egészet végül azért kellett lefújni, mert volt ugyan két többé-kevésbé alkalmas és egy alkalmatlan jelölt, de ebben az előre eltervezett versenyben az átláthatóság-cicoma és a mesterkélt izgalom mellett azért már megvolt az előre meghatározott győztes. S ez a győztes épp a szakma szerint alkalmatlannak bizonyuló, és valószínűsíthetően politikai jelölt lett volna. A kormány és a koalíció pedig azért nem adott zöldet neki, mert ha Méryt szavazzák meg, a sajtó igazoltnak látja, hogy Fico harmadik kormánya valamiféle piszkos biznisz keretein belül tiszta erőből a Híd kezére akarja játszani az egyik legfontosabb hivatalt, amely milliárdok felett őrködik. Ez már ebben a politikai közegben is vállalhatatlan lett volna.

Jöhet tehát a tangó második köre, amelybe a most elkaszált jelöltek is jelentkezhetnek. S nem marad más, csak bízni benne, hogy a Közbeszerzési Hivatal végül valóban nem lesz politikai alku tárgya. Annál ugyanis sokkal fontosabb intézmény, hogy a „mi emberünk” kezébe kerüljön.