...kotmányunk ünnepén

Tanúja voltam, ahogy a napok alatt összeeszkábált, jobbára más országok alkotmányaiból kölcsönvett és a csehszlovák alkotmányból építkező szöveg a szlovák parlament elé került, tanúja voltam annak a patetikus vitának, amely bőven tartalmazott parodikus elemeket. S tanúja voltam annak a név szerinti szavazásnak is, amelyet óriásképernyőn Pozsony belvárosában nézhettek az emberek. Láttam az alkotmány aláírásának műtradicionális, patetikával átszőtt ünnepét, és az akkori tragikomikus hangulat kételyei és félelmei azóta sorban beigazolódtak. Maga az alkotmány preambuluma is kérdéses: egyrészt a 19. századot idéző nemzetállami kirekesztő szövegezés, másrészt utalás olyan keresztény hagyományokra, amelyek az ország lakosságának nem voltak és nem is lettek sajátjai. A hatalommegosztás szép megfogalmazása után 23 év gyakorlat, amelyben az alaptörvényből jobbára azok csináltak tépőkalendáriumot, akik mellkasukra tett kezükkel, könnyes szemmel mondtak igent a nevezetes szavazáson. A keresztényi hagyományokkal nagy bajban vagyunk. A virtuális térben nevüket vállalva jobbára középosztálybeli, ha nem is nagy, de tartós jövedelemmel és piacképes szakképzettséggel rendelkező emberek képesek keresztényi mivoltukból kikelve uszító szövegeket, gyűlölködő bejegyzéseket írni vagy továbbítani, sarlatánok tanácsait terápiának tekinteni, agymosó kommunikációs csatornákból életszemléletet építeni, felülni trolloknak, provokátoroknak, propagandaszövegeknek.A 71 halottat eredményező embercsempész akció kapcsán aktuálisan megfigyelhető gyűlöletviták után, Moldova György után szabadon: az ezeréves kereszténység úgy pattant le rólunk, mint rossz edényről a máz. Az alkotmány jobbára pontosan rögzíti a hatalmi ágak viszonyát, a hatalommegosztás modelljét. Értelmezni meg az alkotmánybíróság hivatott. Elég visszagondolnunk, miként változott célirányosan az alaptörvény, mert egy évig nem volt képes a parlament elnököt választani. Milyen értelmezéseket kapott a Čentés-ügy kapcsán, vagy később, épp az alkotmánybírák kinevezése ürügyén. Nézzük meg a titkosszolgálat civil kontrollját, amikor húsz éve tudjuk, hogy az SIS az ország polgárának kárára köztörvényes bűncselekményt tervez és hajt végre, embert rabol majd öl, az alkotmányos jogosítvánnyal visszaélve a helyettesítő köztársasági elnök az ügyre amnesztiát hirdet, és húsz évvel az esemény után sem képes a szolgálat feloldani az ügy dossziéjának titkosítását. Az alkotmány emberi jogokat rögzít. Például azt, hogy senki sem fosztható meg állampolgárságától. Ezt közel ezer ember máshogy látja, ők azok, akik a vérben forgó szemekkel elfogadott állampolgársági ellentörvény kárvallottjai. Szociális jogokat is rögzít, például térítésmentes egészségügyi ellátást – a gyakorlatot jól ismerjük. Bírói függetlenséget is megfogalmaz, s ha csak Harabin nevét említjük, a vonatkozó passzuson jobb esetben mosolygunk csupán. Az alkotmány ünnepe szabadnap. De nem ünnep. A polgároknak nem sajátja, nem azonosulnak vele. Nem kell munkába menni, egy nappal hosszabb a vakáció, de semmi több. A lakosság jelentős része az alkotmányt soha nem olvasta. Nem is fogja. Alkotmány van. S a legnagyobb baja az, hogy nagyon sokszor van... De minek.