Kotleba is alább adta

Nagy-Britannia kivonulása az EU-ból még egy jó ideig fájni fog mindkét félnek, igaz, másként, de azok az eszmefuttatások értelmetlenek, hogy kit is ért nagyobb veszteség. Idővel minden probléma megoldódik, és minden azon fog múlni, hogy milyen együttműködési szerződést kötünk a szigetországgal.
Egy fatális következménye azonban lehet ennek a 47 év után bekövetkező válásnak – a szétesés. Az Egyesült Királyság elveszítheti Skóciát, amely azért harcol, hogy az Európai Unió része maradjon, az uniót pedig esetleg további kilépések bomlaszthatják. Ezt vizionálja legalábbis Nigel Farage, a brit kilépés fő szervezője. Szerinte a brexiten felbátorodva Olaszország, Lengyelország vagy Dánia is kiléphet.
Nevezhetjük kárörvendő jósolgatásnak is, de azért ne intézzük el egyetlen legyintéssel. Farage-t sem vette komolyan senki, amikor a kilencvenes évek elején belépett a politikába. Bár a brit közvélemény mindig is megosztott volt az uniós tagság hasznát illetően, Farage-t azért sokáig csak egy bolondos, excentrikus politikusnak tartották. Végül is David Cameron brit kormányfő csak azért írta ki a brexitről szóló népszavazást, hogy letudja egy időre ezt a kérdést, álmában sem gondolta volna, hogy a kilépéspártiak győznek és ez lesz a vége az egésznek. 
Van azonban egy kis bökkenő: már senki nincs, aki valóra váltaná Farage jóslatát, elfogytak a kilépéssel szájhősködők.

Az összes euroszkeptikus párt visszavett a retorikájából, és most már csak megreformálni akarják azt, aminek egyébként nem is lennének a tagjai.

Példáért nem kell messzire menni – az Osztrák Szabadságpárt kézzel-lábbal tiltakozott Ausztria belépése ellen az EU-ba, és még nemrég is népszavazást akart a kilépésről. Amikor azonban a párt elnöke, Norbert Hofer a köztársasági elnöki posztra pályázott, rá kellett jönnie, hogy ez az elképzelés csak árt neki, így aztán letett róla, átváltozott európai politikussá, persze az euroszkepticizmusát azt megtartotta, de már az eurózónából sem akarja kiléptetni az országot.

A realitással való találkozás legyűrte az olasz Öt Csillag Mozgalom unióellenességét is, kormányra kerülése után letett korábbi terveiről, és már az olasz lírát sem akarja újra bevezetni. Pálfordulást hajtottak végre a Svéd Demokraták is, Marine Le Pen francia Nemzeti Frontja, de még a szélsőjobboldali radikális német AfD is. Már az uniós politika mély reformjáról beszélnek, és több jogot szeretnének a tagállamok számára.

Ez történt nálunk is. Marian Kotleba azzal kezdte a politizálást, hogy petíciót indított az uniós kilépésről szóló népszavazás kiírásáért. Már rég elfelejtették ezt az ötletüket a zöld trikósok, mint ahogy az ezzel kapcsolatos propagandaanyagokat is levenni a honlapjukról. Aktuális választási programjukban viszont már csak arról van szó, hogy elutasítják az Európai Egyesült Államok ötletét, és visszaállítanák a szlovák koronát. Az EU-ból való kilépésről egy szót sem ejtenek.

Kotleba is megértette, hogy Brüsszelt szidni az oké, de ha dönteni kellene, Szlovákia lakosságának döntő többsége elutasítaná a kilépést.

És valljuk be, mégiscsak kifizetődőbb a párt európai parlamenti képviselőinek fizetéséből is lecsípni bizonyos összegeket, mint csak a hazai parlamenti képviselőitől „védelmi pénzt” szedni. Na meg persze ott vannak az uniós alapok is.
A szerző a Trend kommentátora