Koszovó és a balkáni albán kisebbségek

Koszovóban vasárnap életbe lép a februárban függetlenné vált legifjabb európai állam alkotmánya, a terület önállóságának újabb jelképe.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung ezzel kapcsolatban rámutatott: a hatmillió balkáni albánnak csaknem fele Albánián kívül él, s a Balkánon túl is évszázadok óta vannak albán kolóniák. Amikor az Oszmán Birodalom a XV. század második felében beolvasztotta az albánok lakta területeket, albánok tömegei vándoroltak el, túlnyomó részük itáliai területekre. Szicíliában és Calabriában ma is léteznek albán tömbök. Albán diaszpóra alakult ki Nyugat-Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában, Törökországban, Bul?gáriában. Amikor az 1912–13-ban lezajlott balkáni háborúk nyomán létrejött az önálló albán állam, a nagyhatalmak úgy szabták meg határait az 1913-as londoni szerződésben, hogy albánok lakta területek maradtak délszláv államok és Görögország birtokában. Ekkor került Szerbiához Koszovó is, jóllehet ott akkor már az albánok voltak többségben. De az ő óhajuknál – hogy Tirana fennhatósága alá kerüljenek – többet nyomott a latban az angol–francia törekvés, hogy stratégiai ellenlábasukkal, az Oszt?rák–Magyar Monarchiával szemben Szerbiát erősítsék a Balkánon.

Koszovó függetlenségének kikiáltása óta két albán állam létezik. Az Albánia és Koszovó határain kívül élő albán népesség legnagyobb egybefüggő tömbje Macedóniában van. A 2001-es macedóniai szláv–albán fegyveres összecsapások után létrejött ohridi hatalommegosztó egyez?mény értelmében az albán kisebbség a hányadának megfelelő 25%-os arányban részesedik a macedóniai államhatalomban. Ezen felül az albán kisebbség a korábbinál sokkal szélesebb körű autonómiát kapott azokban a macedóniai körzetekben, amelyekben többséget alkot. Ali Ahmeti, a macedóniai albánok legbefolyásosabb vezetője mégis az albánok egyetlen államban való egyesülésének híve, és vannak olyan macedóniai albánok is, akik Koszovóhoz akarnák csatolni az általuk lakott területeket.

A Szerbia déli részén élő albánok bojkottálják a szerb államot, és körükben is megvan az igény, hogy csatlakozniuk kellene Koszovóhoz, illetve, hogy minden albánt egyetlen államban kellene egyesíteni. Ez azonban csak ábránd – véli a német lap elemzője. Nem támogatják sem a nagyhatalmak, sem Tirana. Ráadásul az albánok megosztottak. Nem a nyelvi széttagoltság áll a nagyalbán egyesülés útjában, hanem az albán társadalom szerkezete. Az albán közösségek klánokra tagolódnak, s a klánok vezetői csak saját közösségükben bírnak óriási hatalommal. Az egyes klánokat ádáz ellenségeskedés állítja szembe egymással.

De arra is akad példa, hogy az albán kisebbség lojális a szláv többség államához. A 670 ezer lakosú Montenegróban 48 ezer albán él a 2003-as népszámlálás adatai szerint, az összlakosság nem egész 7%-a. Többségük a főváros, Podgorica környékén és Ulcinj térségében. A montenegrói albán kisebbség elégedettségében nagy szerepe van annak, hogy Milo Djukanovic montenegrói miniszterelnök felismerte: a Szerbiától való elszakadásra törekvő montenegrói kormánynak nagy szüksége van a kisebbségek támogatására, így inkább megnyerésükre törekedett. Részben ennek is köszönhető, hogy Podgorica (2006-ban) sikerrel járt függetlenségi törekvésében. Montenegró inkább szerencsés kivétel, semmint a szláv–albán ellentétek feloldásának modellje.