Kossuthról és Rozsnyóról

Örömmel és meghatódva olvastam március idusán Kmotrik Péter írását. Van azonban a szövegben két téves momentum: az első szülővárosom joggal és büszkén viselt jelzőjét illeti, melynek pontos szövegezése: „Sajó-parti Athén”. A Drázus csupán átcsörgedez – ha van benne egyáltalán víz – a városon, de maga a város a Sajó partján fekszik! Eme „epitheton ornans” különben dédapámból, Scheffer Gusztávtól (1822– 1907) ered, aki 48 (!) éven át volt a rozsnyói evangélikus főgimnázium nyelvtanára. Ám lelkes híve volt a testnevelésnek is, s ennek eredménye a tornaterem épülete – nem tudom, ott van-e még templomunk és a gimnázium között? –, melyben egykoron mint elsős gimnazista jómagam is tornásztam. A továbbiakban a szoborral kapcsolatban szerepel a „Ternay” név. Ez nyilván elírás vagy sajtóhiba, mert személy szerint Terray Gyula (1844–1925) evangélikus lelkészről, főesperesről és udvari tanácsosról van szó. Ő volt az, aki a szobor alkotójaként a miskolci Rónai Józsefet (1861– 1939) javasolta, aki aztán meg is alkotta a most egy fűtőházban porosodó szobrot, mely egyenértékű testvérpárja a miskolci és szegedi Kossuth-szobornak. Én még emlékszem arra, hogy ott állt a kissétatér mellett, a mai Bányászok terén. Döbbenetes, hogy egy bronzszobor ilyen ellenszenvet és pánikszerű félelmet tud indukálni! Szívesen látnám még méltó környezetben a szobrot.

Varga József, Pozsony