Kormányválság villantással, banánnal

Ekkor tárultak szét a lábak, és csapó. Később a szokásos ölelkezés, mosolygás, ennél több nincs a nyilvánosságra került felvételen.

A rövid előzetes megjelenése után a nemzetközi sajtó is csámcsogott kicsit az ügyön, de a csodák is záros határidőn belül véget érnek, a múlt héten ez még érdekes volt, ma már az interjúra inkább úgy tekintünk vissza, mint egy (valljuk be, elég gyengén induló) lejáratási kampány első akkordjára. Az, hogy női nemi szervet tárnak a miniszterelnök elé, meg ahogyan az „újságírónő” beszélt a forgatás után (azt nyilatkozta, azért nem szőrtelenített néhány napig, hogy szembetűnőbb legyen a bugyi hiánya) még azokban is értetlenséget keltett, akik szerint jópofa dolog így megviccelni egy miniszterelnököt.

Dacsics az előzetes megjelenése után saját biztonsági és piáros táborában kereste a felelősöket. Azt mondta, visszaéltek a jóindulatával, túl könnyen mondott igent az interjúra. Ez volt a kezdet. Néhány nappal később a bulvársajtó egy Banán Misó gúnynévre hallgató személyről kezdett írni, aki állítólag közeli kapcsolatban volt a miniszterelnökkel, amikor még „csak” belügyminiszter volt Dacsics. Mondanom se kell, Banán nem zöldségkereskedő, hanem maffiózó, akiről eddig kevesen hallottak Szerbiában. Állítólag a legkeresettebb bűnözőket és a legnagyobb klánokat mozgatta évekig a háttérből. Valódi neve Rodojub Radulovics, drogbáró, 2009-ben látták utoljára, Uruguayban (most állítólag Zürichben van Darko Sariccsal, a legkeresettebb szerb bűnözővel). Az elmúlt pár évben kapcsolatban állt hatalmon és ellenzékben lévő szerbiai pártokkal, egy-két nagyon közeli embere is akadt minden pártban. Állítólag. És állítólag a miniszterelnök is kapcsolatban volt vele. Dacsics erre azt mondta, nem tudta akkoriban, mivel foglalkozik Banán. Napokig másról sem beszélt, csak arról, hogy kivel, mit, mikor csinált. Magyarázkodott, miközben azok a lapok, amelyeknek köszönhetően most az ország megismerheti a banánféléket, tovább ontják a híreket, körözött bűnözők „legközelebbi munkatársaitól kapott információkat” tárnak a nyilvánosság elé arról, hogy miért is kellene megbuknia a jelenlegi kormánynak.

Kétségtelen, hogy Dacsics kormánya megbolygatta az állóvizet. Eddig érinthetetlennek tűnt emberek vannak előzetesben, Dacsics Koszovó-politikája az első reális megközelítése a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatnak (leegyszerűsítve: Belgrád nem ragaszkodhat tovább Koszovóhoz, amikor már nincs is mihez ragaszkodni). Ez nagyon sok embernek nem tetszik. Nagyon sok gazdag, befolyásos embernek, akiket errefelé csak „üzletembereknek” hívnak. Addig, amíg nem kattan kezükön a bilincs.

A szerző vajdasági újságíró