Kormányfő, férj, apa

 Ennek ellenére mondom, hogy a dolog nem érdekel, ugyanis a miniszterelnök pozíciója végrehajtói, nem reprezentatív; nem azt várom el tőle, hogy feddhetetlen legyen, hanem azt, hogy alkalmas legyen a posztjára, hogy agilisen tudja képviselni egy ország érdekeit. A Smer ma hatalmas fölénnyel vezeti a közvélemény-kutatásokat, hónapok óta, kormánypozícióban is megtartva előnyét. Ezen a Fico-affér sem fog változtatni. Nyilván vannak, akik személyes sértésként fogják fel a miniszterelnök (vélt vagy valós) botlását. De ezzel ellenirányban hat az a folyamat, amely által a magukat potensnek mutató politikusok szimpátiaszavazatokat szereznek. A klasszikus példa természetesen az olasz Silvio Berlusconi, aki nem annak ellenére, hanem sok tekintetben éppen azért népszerű, hogy idős korában is potens, sőt szuperpotens férfinak mutatja magát. Fico egy államfő-választási kampányban sem sokat veszítene ezzel az afférral.

De játszunk el a gondolattal, mi történne, ha Fico a titkárnő-ügy hatására lemondana. Vajon van valaki, aki át tudná venni a kormányrudat? A Smerben nagyon félnek Fico esetleges távozásától: a hírek szerint pont azért nem hivatalos elnökjelölt még, mert pártjában az utódlásharcoktól tartva sokan nem szeretnék elengedni tisztségéből. Az ellenzék még kevésbé tűnik kormányképesnek: az egykori Radičová-koalíció pártjai nem hogy nem tudtak ellenszert találni a döcögő együttműködés javítására, a Népi Platform kudarcai és az SaS felbomlása a helyzet további romlására utalnak. Mindez feltárja a politikai elitek állapotát és Robert Fico központi szerepét. Akárhogy is, jelenleg ő az egyetlen politikus, akiről elhihető, hogy tartósan képes fenntartani a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget. A Smert lehet szeretni és gyűlölni, intézkedéseit joggal kritizálni, de a stabilitást nehéz elvitatni tőle.

Ebből a szemszögből nézve a moralizálás talajtalannak tűnik. Ha van egy személy, aki többet képes tenni saját politikai pólusának stabilitásáért, mint bárki más, akkor a munkáját „pusztán” magánéleti és morális szempontokból megítélni édeskevés. Fontos lenne megérteni, hogy a szavazás nem arról szól, hogy kit kedvelek, kivel ülnék le kártyázni, kit vinnék el magammal nyaralni, hanem arról, hogy kiről hiszem el, hogy képes kormányozni egy országot. Fico persze ettől nem lesz – Dosztojevszkij után – többre jogosult, „kiválasztott ember”; hibáinak súlyával neki is szembe kell néznie. De nem miniszterelnökként, hanem férjként és apaként.